A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

21

♦ P. Baják Mihál y, S.J.

A Ml NAGYJAINK

MUNKÁSAINAK JÓ ATYJA

Léon H a rm el 1829 - /9/5

Ez évi számainkban egy-egy nagy embert mutatunk be. Nagy emberekről lesz szó: igazán nagyok ők, de nem a világ, hanem a hit mértéke szerint. Es ők a mieink. Ami Istenünk csodálatos kegyelme és vezetése, a mi szent hitünk örök elvei, a mi hittestvéreink példái segí- tették fel őket arra a magaslatra, ahol látványossága lettek angyaloknak és embereknek.

Az írót munkájában nem vezette írói becsvágy, csakha sznál n i akart azoknak, akik e cikkeket olvassák. "Verba volant, exempla trahunt", mondja a latin közmondás/ más szóval: a szavak indítékokat adhatnak, de a példák vonzanak, húznak bennünket maguk után. Nagyjaink különböző körülmények közt élték a hamisítatlan, tiszta kereszténységet: gyakorolták a keresztény erényeket, azokat is, amel yek manapság itt*>tt divatjukat kezdik múlni, a keresztény I el kiség kárára.

Cikkeinkben mellőztük a szentekké avatottak él etrajzát: ezeket könnyű megtol ál ni. Az író kutatásokat nem végzett, hanem megbízható életrajzok nyomán dolgozta át szemelvényeit, arra is ügyelve, hogy a maikor fáradt és agyonhajszolt emberének kezébe könnyű és érdekes olvasmányt adjon.

1891-ben jelent meg XIII. Leó pápának Rerum Novarum kezdetű, világra szóló nagy körlevele a munkás kérdésről és annak keresztény szellemű megoldásáról. Ez időtájt általában nagyon nehéz volt a munkás ember sorsa. A szabad verseny és a sokszor korlátokat nem ismerő nyerészkedési vágy lenyomta a munkás bérét, úgy hogy nem bírta családját megfelelően ellátni, gyermekei nélkülözték a kellő családi nevelést, főleg ha az anya is kénytelen volt a gyárban dolgozni; tele volt aggodalommal a jövő miatt; az örökké egyforma, szel-