A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

4

P. Orbán Miklós, S.J. Róma

TÓTH TIHAMÉR

veszprémi) püspök halaidnak 30• évfordulójára

Tóth Tihamér egyik tagja volt annak a triumvirátusnak, a- mely a magyar katolikus életet bénultságából kiemelte, föllendítette. Prohászka Ottokár, mint üstökös csillag írta a katolikus Magyarország egére a megújhodás programját, Bangha Béla ennek a programnak lángoló apostola volt, míg a harmadik: Tóth Tihamér püspök a hétköznapok szívós munkásaként rakott téglát tégla mellé és építette a magyar katolicizmus új épületének az alapjait.

Prohászkával és Banghával szemben egészen más típus volt Tóth Tihamér. Annyira más, - állapítja meg róla Nyisztor Zoltán 'Ütvén esztendő" című munkájában - hogy az előbbi kettővel való összehasonlításra a legcsekélyebb alap sincsen. Ennek ellenére Tóth Tihamér óriási hatással volt az ifjúságra, később a rádió révén az egész országra. Mert a harmincas években a budapesti központi szeminárium elöljárója vasárnapi szentbeszédeivel nemcsak az egyetemi templomot töltötte meg zsúfolásig, hanem a félországot a rádió mellé ültette. Szentbeszédsorozatainmilliók újították meg vallási műveltségüket, az egyetemi templom szószékéről elhangzó hittanórákat; a Hitvallásnak, a Miatyánknak, a Tízparancsolatnak a kifejtését e- gyetemi tanárok, főiskolások, értelmiségiek éppoly érdeklődéssel hallgatták, minta vasárnap délelőttöt újság mellett töltő gazdák,iparosok, munkások, vagy éppen ebédet főző háziasszonyok. A modem élet egyházdoktorának is mondhatnánk, hiszen hatása, ha századokat nem is világít be, de a maga idejében bizonnyal nagyobb volt a hallgatóközönsége és föltételezhetjük a hatása is, mint nem egynek azok közül, akiket csakugyan egyháztanítókként tisztel a keresztény nép. Akkor lett rádió-szónok, amikor a rádió többé már nem érdekesség, nem az amatőrökkedvtelése, hanem a kultúra és a nevelésnagykorúságot elért segítőtársa lett.

Ne felejtsük el azonban, hogy Tóth Tihamér nem ismeretlenként