A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
31 emiatt az évben én pénzben és természetben, ahogy kívánja, kipótolom ! Mikula elmosolyodik, ami jő jel. - Az igazat megvallva, nem olyan rossz gondolata van az egyszer. Mert tudja, Főúr, én is rászorulnék néha egy kis pihenőre. A szükség hajt engem, nem a jókedv a munkára.- Hát belemegy? - kérdi a pap. - Bele én, mér’ ne mennék? Én nem veszíthetek rajta, csak a Főúr. - De ha így akarja, itt a kezem, nem disznóláb... Jókedvűen búcsúztak. Elmúlt az esztendő. Vasárnap litánia után ismét látogatóba ment a lőcsfalvi pap a Mikula portára. Mikula állta a szavát. Igaz litániára nem járt, mert szerinte ez nem is parancs, meg asszony-és gyerek-népnek való. Otthonböngészgette az "Új Barázdát", az újságot.- Nos, Mesterem, hát itt volnék az elszámolásra. Lássuk csak mivel is tartozom magának? Az asszony is ott van és elkezd nevetni. Bandi a legidősebb fiú meg biztatja az apját: - No édesapám, csak mongya a Főúmak! De Mikula csak húzza-halasztja a válaszadást.- Hát szólják mánkend, - mondja a felesége is. - Vagy tán res- tellimagát, hogy alulmaradt?- Az igazat megvallva, Főúr, - szólal meg végre, - nincs kiegyenlíteni valónk.- Hogy-hogy nincsen? Hát 52 vasárnap, meg az ünnepnapok, bizonyára sok-sokmunkaórát elveszített és kevesebb lett a jövedelme! Erre betolong az egész Mikula-had és nevetni kezd. Kacagnak, csaknem a földön gurulnak a kacagástól, az asszonynak még a köny- nyei is kicsordulnak a nevetéstől.- Ne te, ne te, - szól rájuk az apjuk, viselkedjetek rendesen a plébános úr előtt, - próbálja bizonyítani apai tekintélyét az ács.- Hát az igazat megmondva, Főúr, többet kerestem ebben az esztendőben, mint valaha, majdnem még egyszer annyit.- Lehetetlen, lehetetlen, - csaknem hatvan nap veszteség. Hát hogy lehet ez? - komolykodik a pap.- Hát akár hiszi, akár nem, de így van. Itt a családom, a tanúm. De még ennél is több. Mivel pihentem is, nem voltam ideges, a családom sem szenvedett tőlem annyit, igaz-e oldalbordám? - kacsint az asszonyra. - Egyetlen egyszer sem veszekedtünk és soha annyit nem nevettünk, mint ebben az évben, mint látja most is majd