A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
27 télén területen. Az első tizenegy misszionárius közül már csak négy élt! Abelga tartományfőnök hazahítta a testvért, részben hogy végre pihenje ki magát, részben, hogy édesanyját lágotassa meg; atyja már meghalt. II. Lipót belga király azt kívánta, hogy Kongóban vegyék át a jezsuiták a hithirdetés munkáját. Ily értelemben döntött a római Hitterjesztési Kongregáció is. Az elöljárók figyelme az úttörő munkában nélkülözhetetlen Ferenc testvérre irányult. Érdeklődésükre Ferenc ezt a jellegzetes feleletet adta: - Ha az elöljáró egy szót is szól, vagy csak jelét is adja akaratának, azonnal készen állok; de magam a küldetést kérni nem merem. Élni hónapról hónapra, egyedül, pap nélkül, szentségek nélkül, szüntelenül kitenni magamat az egyedüllét veszélyének pogányok közt; ezt saját jószántamból nem merem tenni... Ám a testvér nélkülözhetetlen volt, viszont a helyzet is jobb volt, mint Zambéziben, hiszen Kongóban már ott voltak a belgák. Ferenc negyedmagával útnak indult. Afrika földjén a missziós állomásig sok néger teherhordóval tették meg az utat. A karaván vezetője a sokat tapasztalt Ferenc testvér volt. Az út nem volt éppen veszélytelen. Többször eltévedtek. Egyes kisebb folyókon úgy kellett átgázolniuk, merta hidak leszakadtak. Majd magas hegyi ösvényeken, majd mocsaras területeken haladtak, jól körülnézve, óvatosan, mert volt ellenség elég; mérges kígyók, skorpiók, párducok, ellenséges törzsek. Egy atya meg is halt az úton; láz és kimerültség ölte meg. Végre megérkeztek Kibangu vidékére, ahol ki kellett építeni a misz- sziós állomást. De Sadeleer testvér több mint egy millió téglát égetett négerek segítségével az építkezésekre. Néhány év múlva az atyák megkeresztelhették az első négereket. Volt arrafelé az egyik belga állomáson egy állami tisztviselő, aki néha kiküldte katonáit embervadászatra. Gyerekeket fogdostak össze munkára. A négerek ismerve Ferenc jóságát, hozzá fordultak segítségért. És nem hiába. Fölháborodásában igen határozott hangú levelet írt; - Állomásparancsnok úr, ezen sorok által figyelmeztetem, hogy azt a leányt és fiút, akit katonái innen Mfumu Baryból elhurcoltak, küldje vissza. Ha nem teszi, meg fogja látni, kivel van dolga!... A tisztviselő szabadon bocsátotta őket. Nemsokára személyesen is megismerkedtek. A parancsnok rálőtt két négerre; ezek azt sem tudták, hogy miért. De Sadeleerhez fordultak, akiről azt beszélték a négerek, hogy ő az egyedüli fehér, akiben bízni lehet. A parancsnokhoz sietett: - Miért lőtt rá arra a két négerre? - Nem engedelmeskedtek fölszólításomnak. Különben is mi köze hozzá? Rálövök minden feketére, aki parancsomnak nem engedelmeskedik...
