A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
20 mind személyesebb lesz érvelésük, s mind jobban eltérnek az eredeti tárgytól, amiből vitatkozásuk kiindult. Nem tudják elviselni egymástól a legcsekélyebb bírálatot, rendreutasítást sem. Azonnal önvédelembe kezdenek, majd a másikatvá- dolják ellentámadásként. Néha szándékosan mondanak olyasvalamit, amiről tudják, hogy amásikatbosszantanifogja, s ezzelváltjákki egymás kölcsönös sértegetését. Haragos, dühös szavak, k iából ás. A harag legismertebb kifejezése a hangos, durvabeszéd,féktelenkiabálás egymással. Amikor ilyen módon nyilvánul meg haragunk, akaratlanul is hangosabban beszélünk, mint egyébként, és gyakran olyan kifejezéseket használunk, amelyeket ugyancsak nem fontoltunk meg, s később alaposanmegbánunk. -Utállak! - Gyűlöllek! - Bár meghalnék! - Bár sose születtem volna erre a világra! - Másokban a harag mocskos, káromkodó, durva szavakban tör ki, vagy olyan vádakat vágnak egymás fejéhez, amelyekhez semmi joguk sincsen. * Verés, törés, zúzás. Egyesek még tovább mennek fékezetten haragjukban, s nem elégszenek meg azzal, hogy csak szavaikkal sértsenek meg másokat, hanem tettlegességre is vetemednek. Dühükben szándékosan is súlyos sebeket akarnak ejteni másokon, s így könnyen gyilkosságot követnek el. Vagy legalábbis zú- zódások, sebek, daganatok tanúskodnak haragjuk vadságáról. De nemcsak a körülöttük lévő személyeket támadják meg, hanem belerúgnak a tárgyakba, összetörik a bútorzatot és vagyonilag is nagy károkat okozhatnak. Sokan nem is sejtik, hogy haragjuk ilyen módon való kinyilvánításában mennyire befolyásolja őket az, amit otthon, környezetükben, a mozivásznon, vagy a távolbalátón láttak mások dühkitöréseinél.
