A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
9 ?. Orbán Miklós, S.J., Róma Megemlékezés a magyar kától ikus megújulás élharcosa halálának 29. évfordulóján. 1939. tavaszán, amikor már tudta, hogy csak néhány hónap az élete, a jezsuita P. Bangha Béla utolsó kívánságaként azt kérte rendi elöljáróitól, hogy a Mária-utcai rezidencia mellé telepített jezsuita kispapoknakő adhassa a nyáron a lelkigyakorlatokat. Es július utolsó tíz napjában csakugyan az országoshírű szónok, szervező, sajtóapostol, az egy éve lefolyt nemzetközi eucharisztikus kongresszus egyik főrendezője öntötte ki lelkét elmélkedési pontjaiban a rendi kiképzés második fokán tanuló jezsuita kispapoknak. A szentignáci lelkigyakorlatok elmélkedéseihez szigorúan ragaszkodó páter egy egészen új világot tárt fel fiatal hallgatói előtt. De az elmélkedési pontok varázsát nem a 30 éves apostoli munka sok tapasztalata, nem is aszó legnemesebb értelemben vett művészete biztosította, hanem a minden mondatból áradó hatalmas meggyőződés; "mindent érdemes odaadni annak a Krisztusnak, és azért a Krisztusért, aki nékem és értem mindent odaadott". Mondanunk sem kell, hogy ennek a lelkigyakorlatnak csakugyan a második hetet megnyitó "Krisztus Király elmélkedés" volt a tengelye. Mintha nyolc napon át egy hatalmas dómban jártunk volna. De minden részletéről, nagyszerű és rejtett szépségéről tekintetünk újra a boltívek alatt függő roppant kereszt felé fordult, amelyről töviskoronás királyunk hívott, hogy ajánljuk egész életünket ékességeinek; a gúnypalástnak, a megaláztatásnak, a fizikai és lelki szenvedésnek a viselésére. Érte és országának a terjedéséért. Vajon a páter megsejtette-e, hogy magyar rendtársaira a Krisztuskövetés legigazibb útja vár? A tartomány megsemmisítése után, a kivetettség, a gyanakvás, a hajsza, a börtön, sőt egyikhallgatójára Szibéria. Egy gazdag apostoli életre visz- szatekintő jezsuita beszélt a szerzetesélet elején álló kispapoknak. Beszélt az Isten országáról, a világhódító kereszténység feladatairól és a Mater Societas, a Jézustársaságról, édesanyánkról, akinek sorsa nem lehet más, mint megaláztatás és üldöztetés. Érettférfi, T
