A Szív, 1969 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
10 viselhetetlenné teszi az emberi életet is. Az istentagadás nyomában szükségképp az embertagadás is jár. Az Isten nélküli világ kegyetlenül embertelen. Az ember legnagyobb értékét; a szabadságot, az emberi személy méltóságát a legszörnyűbb módszerrel rombolják le^Az Istentől függetlenített világban az őserdő törvénye lesz űrrá,-j( az ököljog, az erőszak, és a korlátlan önzés a létért való küzdelemben. Az isteni segítség, amiről félművelt emberek azt hitték, hogy arra csak a primitív népeknek volt szükségük a múltban, ma már az emberiség legnagyobb gondolkodói számára úgy tűnik fel, mint az emberiség megmentésének egyedüli reménye. Ezértmondta már Paul Bourget; - a kevés tudomány eltávolít Istentől, de a sok tudomány visszavezet hozzá. Hogyan találhatjuk meg Istent, hogyan nyerhetjük meg segítségét, oltalmát. Erre tanít meg bennünket a vallás. De nem akármilyen vallás. A tanult felnőtt ember vallása nem nyugodhat azokon a primitív hiedelmeken, amelyeken a gyermeké, vagy a gyermekkorát élő emberiségé. Ezért kell a hitünket, vallási ismereteinket nagy- korúsítani. Mi az alapja, mi a kiindulásipontja minden vallásnak? - Az a kérdés, amit már elemiiskolás korunkban tanultunk. Az első kérdés a katekizmusban: Miért vagyunk a világon, miért élünk? Ez a kérdés mindig ugyanaz volt az emberiség életében 30 ezer évvel ezelőtt éppúgy, mint ma. Itt találjuk magunkat a földön, anélkül, hogy akartunk volna élni. Annyi ezer és ezer ősünk nyomában mi is a világ színpadára léptünk és a színpadonle kell játszanunk egy szerepet; nagyot, vagy kicsit, nem számít. Ez a kérdés ugyanaz volt akkor is, amikor az emberek azt hitték, hogy a föld egy nagy tányér, mely vizek felett lebeg, és az ég egy fölénk feszített sátor, melyen lyukak vannak és átszűrődik azon a fény, meg csatornák, melyekből titokzatos erők öntözik a földet. Ez a kérdés nem változott ma sem, amikor a tudósok azt mondják, hogy a föld, mely minket hordoz, hatalmas golyó, mely naponta megfordul a saját tengelye körül és ugyanakkor percenként 100 km-es sebességgel rohan a világűrben a nap körül. A nap pedig néhány száz bolygójával rohan tovább 70 ezer km-es sebességgel óránként. Es azok a csillagok, amelyeket este mozdulni sem látunk az égen, azok mind megannyi tüzes napok, melyek rohannak az űrben. Mi lehet az ember szerepe ebben az óriási világban, a milliárdnyi csillagok, rohanó, tüzes égi testek világában? Olyanok vagyunk, mint egy kis hangya az óriási gépezeten. Mégis az ember ügyesen
