A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
\ 42 OZANAM Az egyetem és a nyo - rj mortanyák apostola Frigyes apja úgy gondolta, hogy az ügyvédi pálya felelne meg legjobban gyermeküknek. O ugyan inkább az irodalmi tevékenység után vágyakozott, de apja elgondolását józannak és gyakorlatiasnak találta és beleegyezett abba, hogy elvégzi az ügyvédi tanulmányokat. Egyelőre azonban nem tartották tanácsosnak, hogy ezeket megkezdje Párizsban, mert ott politikailag nagyon nyugtalan volt a helyzet X. Károly király trónfosztása után. Az egyetemen is a kételkedők meg a hitetlenek vitték a szót, mind a tanárok, mind pedig a hallgatók között. Ezért úgy döntöttek, hogy két évig Lyonban marad. A- múgy is csak 18 éves volt még. Majd hivatalnokoskodni fog egy ügyvédi hivatalban, az jóelőgyakorlat lesz számára. Hogy pedig az unalmas hivatali munkát ellensúlyozza, otthon nekilátott az angol, német és héber nyelv tanulmányozásának, sőt még a szanszkritba is belekóstolt és egy művészeti iskolába is beiratkozott. Az ügyvédi hivatalban néhány írnoktársa azzal igyekezett a munka unalmasságát enyhíteni, hogy hangosan hencegni kezdtek egymásnak szennyes kalandjaikkal. Frigyes, feléjük fordulva, röviden és velősen csak ennyit mondott nekik: - Ne nekünk gyónjátok meg hitvány viselkedésieket. Erre a gyóntatószék magánya a megfelelő hely. Próbáljátok csak meg. Sokkal jobban fogjátok érezni magatokat utána. A rövid letorkolás nagyon hatásos volt. A természeténél fogva zárkózott Frigyest még inkább próbára tették a művészeti iskola növendékei. Egyesek közülük abban lelték kedvüket, hogy gúny és nevetség tárgyává tettek mindent, ami a keresztények előtt szent volt. Ennek hallatára Frigyes amúgy is sápadt arca még színtelenebbé vált. Méltatlanságtól remegő hangon kezdte letorkolni őket, miközben felemelkedett székéről. Szavainak bántó élét azonban elvette az a nagy szeretet, amellyel képes volt mások lelkivilágába beleélni magát.