A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

38

Kötelességeink az emberek alapvető jogai terén

"Mindenki ismerje el, tartsa be és részesítse törvényes védelem• ben az emberek alapvető jogait"

A legutóbbi évtizedekben tagadhatatlanul növekszik az emberiségben az emberi személy méltóságának öntudata. Az emberiség tele van ugyan még sok téves eszmével, de ebben a pontban örvendetes haladás mutatkozik. Az emberiség mindinkább ráébred arra, hogy az ember az egész "természetben" a legtökéletesebb, legmagasabbrendű lény. Van értelme; van akarata, amely szabadon választhat különböző lehetőségek között; tehát ő maga ura cselekedeteinek, amelyekre nézve csak Istennek tartozik elszámolással. A keresztények mind, de a legtöbb más vallásnak a követői is, elismerik azt, hogy az ember halhatatlan, - hogy Isten gyermeke és barátja, - hogy Isten örök boldogságának örököse. Emiatt a kivételes méltóság miatt az embernek olyan elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogai vannak, amelyek magából a sajátos természetéből folynak.

Alapvető jogok.

Hadd említsünk meg néhányat az ember alapvető jogai közül: a jog ahhoz, hogy testi, értelmi és erkölcsi életet folytasson, fenntartson és kifejlesszen; jog a vallásos kiképzéshez; jog a vallás nyilvános szabad gyakorlásához; jog a jó hírnévhez; jog a családalapításhoz; a szülők joga gyermekeik vallásos nevelésének biztosításához; jog a munkavállaláshoz, mégpedig igazságos bér fejében, amely elég az egyén és a család fenntartásához; jog a szabad pályaválasztáshoz; jog az anyagi javak megfelelő fölhasználásához; jog ahhoz, hogy az állami hatóságok kellően megvédjék ezeket az alapvető jogokat.

Az egyház állásfoglalása.

Legutóbbi pápáink körlevelei (főleg XXIII. János és VI. Pál nagy szociális és a béke föltételei meg-