A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

Varga László, S.J.

H REmÉnY

BIZOnYSflGA

Nem is olyan régen még, ha egy város felé közeledett az utas, már távolból látta a templom tornyát és magas épületét, amely a házak fölé emelkedett és azok tömkelegén uralkodott. Az akkori élet jelképe volt az; az épület nagysága és szépsége a vallás jelentőségét hirdette. Ma viszont gondoljunk csak Szent Patrik egyházára New Yorkban; eltörpül a felhőkarcoló óriások erdejében. A gyár, a bank, a bérház messze meghaladják Isten házait páratlan arányaikkal és fényükkel és a vallás is így van a mai társadalomban. A legtöbb ember a környezet függvénye és babonázza lelkét a hivalkodó nagyság meg a hatalom súlya. Mit számít a technika csodáitól elvarázsolt tömegnek afinomság, az erkölcsi erő és a belső mélység! Ilyen viszonyok között hősnek kell lenni, nagyon okosnak és bátornak, hogy a szívet meg ne ejtse a hiábavalóságok bűvölete. Ezért olyan különösen fontos ma az isteni bizalom, amely biztosítja a lélek függetlenségét a megejtő káprázattal szemben, mert akiben e bizalom eleven, magában hordja hitének egyik perdöntő bizonyítékát. Első hallásra meghökkentő e kijelentés, mivel tudomásunk szerint alapvető erény a hit, csak ne felejtsük, hogy a lélek tehetségei kölcsönösen hatnak egymásra és így az élő remény erősíti a hitet, amint a szeretet nélkül is ugyancsak sorvadt a hitünk.

Az egész evangélium szinte egyetlen fölhívás Isten részéről a bizalomra, mivel az Ur maga mondotta: - Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megteszem nektek (Ján. 14, 13.) Isten ugyanis tartozik magának ígéretét beváltani. Az evangélium érthetetlen szöveg lenne, ha kivennék belőle azt, amit Jézus Isten hűségéről és a bizalom gyümölcséről tanított, azértisírta Pál apostol, hogy amiUrunk a minden reménység Istene. Ezt az igazságot azonban nem elég csak hallani, mivel egyedül az érti meg igazán, aki cselekedve belőle él. Nem lehet komolyan vallásos és nem tiszteli Istent úgy amint kell, akibennincs meg a határtalan bizalom a mindenható Jóság iránt, sőt