A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
ló A VAK KOLDUS (A lőcsfalvi pap naplójából.) Félkezű Béni, az apátság vadőre, mint már láttuk, nevezetes személyiség volt Lőcsfalván. Sokminden dolog megesett vele, de azt maga sem hitte volna, hogy olyasmi is történhet vele, ami után a lőcsfalvi papnál kell vigasztalást keresni az önérzetén esett sebekre. Egyik vasárnap délután nagy kugliverseny volt. Bár Béni félkarú ember, félkezével is híresebb kuglizó volt, mint sok annyi épkézláb ember. Miért ne? Aki félkezével a legjobb céllövő hírében állt, miértne lehetne a legjobb kuglizó is? Hisz a kuglizásnál is nem any- nyira a kéz számít, hanem a jó szem. Azzal célozza meg a fát, amit ütni akar. Béni pedig épp ezt cselekedte. Főleg, ha egy-egy megmaradt bábut kellett kiütni zsinórdobással... Ez nem akárki tudománya. Ezzel a tudományával vitte csapatját győzelemre ezen a nevezetes vasárnap délután is. Erre persze áldomást kell inni. Ott üldögélt Béni győztes csapata körében. Későbbet az ellenfél emberei is közéjük vegyültek és lassan igen jó hangulatba jöttek. Tréfálkoztak, hol ildomosán, hol durvábban, mint ilyenkor történni szokott. Aztán nagy meséket is mondtak. No hencegtek is, dicsekedtek is... ki milyennagy tetteket vitt végbe. Ki-ki a maga életéből, mesterségéből. Béni is megeresztett egy-egy eseményt a maga vadőri kalandjaiból.- No, Béni, aztmegkell adni, hogy ismerik nevedet hét falu határában! Különösen gyanús volt, hogy a megvert csapat emberei vitték a dicsérgetést. Valami rosszban törhették a fejüket. Úgy látszik, bosz- szút akartak állni Bénin, mert neki köszönhette a győztes csapat a "kupát". Azt mondja az egyik, a Vargya Dani, - Hallja Béni Bátyja, - mert még fiatal legény volt, megadta a titulát. - Rezneken van egy
