A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
A CSILLAG 9 FÉNYE Évek, fényévek kellenek hozzá, hogy egy csillag fénye a szemünkig érjen. Sokszor évek, fényévek telnek el, míg egy csillag fénye a szívünkig ér. A csillag már fönt van, de az úton járó nem mindig látja. Ta- lánmégnem ért el hozzá a fény. Vándorol a Sugár az űrben, az űr pusztaságain át. És vándorol a világ pusztában, ahol időnként végigcsap a visszhang, ahogy kiált a Pusztában Kiáltó. A vándor talán megáll ilyenkor és fölfigyelnek a pásztorok is, akik majd az angyalszóra elindulnak Betlehembe. A Sugár, az megy tovább, fúrja magát előre a ködben, keresi a szemet, amelyben fénnyé születhet. Öt éve, tíz éve, száz éve, kétezer éve, kinek-kinek a maga időszámítása szerint. Van, aki megérzi; van, akinek szívében "fölujjong a magzat", kinyújtja vékonykis embrió-kezét és vaksi szemében földereng az eljövendő látás boldogsága. Van, aki nem érez semmit. Es van, aki nem is akar érezni semmit. Sürgős útja van a pusztán; siet megnézni frissen vásárolt földjét, kipróbálni most szerzett öt iga ökrét, vagy talán megülni lakodalmát. Esetleg se földje nincs, se ökre, se lakodalma, mindezt talán csak kitalálta, hogy ne kelljen találkoznia a Sugárral. Ezzel a törékeny fénnyel, ezzel a puszták ködében didergő, hontalan kis világossággal, amelynek elutasítására már egész Betlehem készülődik; T
