A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

42- Egyszóval; ez amolyan tandíj-féle rendszer, - kérdi a pap.- Hát úgyis hívhatnánk.

A lőcsfalvi pap látván, hogy valami igazsága lehet tanítójának, úgy vélte, talán korai volna az erélyesebb beleavatkozás. Majd talán a szülők is jobban belátják és értékelik tanítójuk fáradozását és nem fognak a végén lázadozni néhány kiló szemes termésért.

Csak arra kérte, hogy a legközelebbi szülői értekezleten, amelyik úgyis közel van, a szülőknek is világítson be az eszébe, legalább olyan mértékben, mint papjánál tette ebben a bonyodalmas ügyben. Meg is ígérte a tanító s így az iskola igazgatója nyugodtabb lélekkel távozott.

Meg is volt a szülői értekezlet. Hogy ott mit mondott a tanító úr, vagy hogyan világított bele a szülők sötétebb agy-zugaiba, azt a lőcs falvi pap nem tudta. Dehogy a bonyodalom görcsei tovább kötődtek, azt a vizsga ideje mutatta meg. Legalábbis Kutas Andris családja, akinek csemetéi; a Rózsi, meg a Peti, lettek a győztesek az állat- tenyésztési versengésben, nem nagyon világosodtak fel a szülői értekezlettől. Mert bizony ők a tanító szavait úgy értelmezték, hogy a képletes vagy eszmei tulajdonosság, igazi tulajdonjogot jelent s azért nem is nehezményezte takarmány-állományának további rendszeres megdézsmálását Rózsi és Peti részéről.

Mikor aztán a vizsgáról hazahozták a díszoklevelet meg holmi ezüstözött kalászkákat, azt kérdi Kutas Andris:- Hát hol a liba, meg a malac? Mi?- Hát az a tanító bácsié, - nevették el a gyermekek.- Kiéééé? Hát nem ű mondta, hogy ki-ki a magáját éteti? Nem montta?

A két gyerek egymásra pislant ijedten. - Hát eddig a miénk volt. De mostan mán nem a’.

Forrott valami apjukban. De nem szólt semmit. Hogy mi forrhatott benne, azt a lőcsfalvi pap csak másnap tudta meg, amikor Csontos Bernát, tanító uram, nagy fortyogva beállított hozzá, hogy csinálna valamit, mert Kutas Andris ellopta az éjszaka a gyerekei gondozására bízott libát és malacot.- Hát nem magyarázta meg nekik a tanító úr, a szülői értekezleten?- Dehogynem! Dehogynem! De úgy látszikKutas gazda félreértette. ..- Hát most mitévők legyünk! ? Mit tehetek én ebben az ügyben?