A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
26 a szeretet. Mit ért e szón a római fiatalság? A válaszok 40%-a a szeretet lényegét az érzelmi igények kielégítésében látja. 34% a szeretetet kölcsönös jóakaratnak minősíti. 9% szerint, aki szeret, az nem kér semmit, de mindent odaad. 5% szerint a szeretet lényege mások szolgálata. 12% azt válaszolta, hogy nem hisz a szeretet- ben. Látjuk; világos és határozott választ a megkérdezetteknek csak 26 %-a adott, 74% válasza általánosságban mozgott. A 26% pozitív válaszból 14% a szeretet lényegére mutatott rá. Közelebbről vizsgálva aválaszokat, mint a többi téma esetében, itt is szemben talál— \ juk magunkat a következetlenséggel. Pl. ugyanaz a fiatal, aki azt felelte, hogy nem hisz a szeretetben, a családdal kapcsolatban azt válaszolta, hogy a családban a szeretet az uralkodó. A válaszolók 40 %-a a szeretetben saját érzelmi igényeinek a kielégítését látja. Ez is mutatja, hogy a római fiatalok többségének igazi tartós spirituális értékei nincsenek. Ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy ennek az ifjúságnak a vallás irányában mutatott magatartása sem vigasztalóbb. A megkérdezettek 43 %-a csak azt felelte, hogy a vallásra szükség van, 18 % azt emelte ki, hogy a vallás az embert korlátozza, 17 százalék szerint a vallás egyenesen idejétmúlt jelenség, 6% viszont azt hangoztatta, hogy a vallást manapság újra becsülik. Csak 14 és fél % adta meg a helyes választ, mi szerint a vallás az Istennek helyet biztosít az életben. Ez utóbbi válaszokat vizsgálva kitűnik, hogy legalább 4 %-ot törölnünk kell, mert a többi kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy a válaszoló a kérdőív kitöltésében nem volt következetes, tehát válasza nem üti meg a kellő mértéket. Viszont javítja az utolsó kérdés százalékszámát azoknak a válasza, akik a vallást szükséges dolognak tartják éppen azért, mert az életben helyet biztosít az Istennek. Mindent összevetve, meg kell állapítanunk, hogy a római fiatalság, vagyis a mintegy 200 ezer 14 és 26 életév közti fiú, lány, diák, dolgozó és munkanélküli távolabbra szakadt a vallástól, semhogy azt mondhatnánk, hogy a serdülők hitválságáról, azaz átmeneti jelenségről lenne szó. De vajon elfoglalta-e valami más igazi vagy vélt érték a római ifjúság lelkében a vallásnak a helyét? Nem. A vallással kapcsolatban adott válaszok csak azt mutatják, hogy a római fiatalság lelkében spirituális űr van. Semmi jele annak, hogy a vallást maguk a fiatalok valamivel pótolni akarnák. Nem kétséges, hogy ennek a nemzedéknek egy minden eddigi válságnál nagyobb válságon kell keresztülesnie és e válság tanulságaként a következő nemzedék keresni fogja
