A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
23 Afarizeusok magukon kívül voltak. - Talán titeket is félrevezetett? Hitt-e benne valaki a tanácstagok közül vagy afarizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely mit semért a törvényhez?! (Ján. 7, 47-49.) Legjobban azonban az bántotta őket, hogy a nép Messiásnak tekintette Jézust. S Jézus ahelyett, hogy őszintén bevallotta volna, hogy nem az, hagyta, hogy a nép meg tanítványai higgyenek benne. Keresztelő Jánosban legalább megvolt az alázatos becsület és nyíltan megmondta: - Én nem vagyok a Messiás! Jézus azonban se azt nem mondja kifejezetten, hogy: En vagyok, sem pedig azt; Nem én vagyok. Ha pedig mások úgy beszélnek róla, mint a Messiásról, nem tiltakozik ellene. Különben is furcsák az utóbbi időben tett kijelentései. Mire való pl. az ilyen és hasonló beszéd, mint: - Atyám, szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom! Vagyis; Atyám mindig tevékeny, tehát nekem se tilthatjátok meg, hogy szombaton gyógyítsak. - Amit ő tesz, hangoztatja, azt a Fiú is hasonlóképpen cselekszi... Amint az Atya halottakat támaszt föl és életre kelt, úgy a Fiú és életre kelti azt, akit akar. - Az Atya nem ítél senkit; az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. (Ján. 5, 16-23.) A törvényismerő farizeusok föl voltak háborodva. Ez már mégiscsak sok! Ez a Jézus, akiről mindenki tudja, hogy Galileából való, Istennel teszi magát egyenlővé! Mikor az írások világosan megmondják, hogy a Messiás Dávid családjából fog származni. Csak el kell olvasni az írásokat s mindenki megbizonyosodhatik arról, hogy Galileából nem támad próféta. A Messiás nem Galileából, hanem Júdeából fog jönni a próféták jövendölése szerint! Jézus azonban konokul kitart amellett, hogy ő az Atya "küldötte". Sőt még azt is mondára merte egyszer; - Én és az Atya egy vagyunk! Ennél szörnyűbb káromkodást el sem tudtak volna maguknak képzelni a hívő írástudók. Mert éktelen káromlás az, ha egy ember Istennek mondja magát. Máskor azt a szörnyű kijelentést tette Jézus, hogy még mielőtt Ábrahám lett volna, ő már volt. Nevetséges, mondták afarizeusok. Ábrahám meghalt, a próféták meghaltak; minek képzeled magadat? Jézus azonban nem engedett; - Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja napomat. Látta és örvendezett. Csak kevésbe múlott, hogy a földühödött farizeusok meg nem kövezték őt. T
