A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
21 És pásztort támasztok nekik, hogy legeltesse őket; Dávid lesz az ő pásztoruk, aki majd legelteti őket. En pedig az Úr, Istenük leszek s szolgám Dávid lesz a fejedelmük... (Ezek. 34.) & )rí) ipiiggTOSi A próféta kétségkívül korának béreslelkű, nemtörődöm pásztorairól beszélt; a népet félrevezető, kiszipolyozó vezetőkről, királyról, hamis prófétákról, papokról, politikusokról. Jézus szavaiból azonban arra kell követkéz te tnünk, hogy a farizeusok, az írástudók sem voltak sokkal jobbak a múlt pásztorainál. Kezükben volt az élet kulcsa, de maguk mégis kinn maradtak, sőt azokat sem engedték be, akik akartak menni. Mennyivel másként hangzik ezzel szemben a Mester kijelentése: - Én vagyok a Jó Pásztor! - Bizony, bizony mondom nektek; a juhok számára én vagyok az ajtó. Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó; aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. En azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen... En vagyok a Jó Pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, otthagyja a juhokat és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor; ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra; egy akol lesz és egy pásztor. .. (Ján. 10.) 4. asigiLgipgíliK Eleinte csak magukban háborogtak a farizeusok és írástudók. S titokban figyelték a Mestert; lesve, hogy alkalomadtán beleköthessenek. Lassan azonban nyűt ellenségeskedéssé fajult a helyzet. Jól kieszelt, előre átgondolt kérdésekkel szerették volnajézust tőrbe csalni. A kommunista államokban ismeretes módszerekkel dolgoztak ők is; adták az ártatlant, hogy Jézus elszólja magát. Akkor aztán nem menekülhet többé. Egyszer a rómaiaknakfizetendő adó volt a csalétek; máskor meg a zsidó törvény előírásai; a szombat, a felebaráti szeretet, a föltámadás. Sőt még attól sem riadtak vissza, hogy egy szerencsétlen i
