A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
17 gondolkozásmódra. Vannak olyan katolikus szülők, akik fülük mellett bocsátják el az egyház figyelmeztetését a házasságra még éretlen gyerekek udvarló tartását illetőleg. - Én nem látok ebben semmi rosszat... - En bízom gyermekeimben... - És egyébként is, más iskolásgyerekek ugyanezt teszik... - Vannak katolikus üzletemberek (és politikusok, vagy más hivatással foglalkozók) akik vállukat vonják a becstelen ügyleteknél; - Tudom, hogy az egyház helyteleníti ezt, de nekem szembe kell néznem a tényekkel, ha meg akarok élni! Mindenki ezt teszi, én is kénytelen vagyok... ! Vannak fiatalok,akik szerint; - Az egyház felfogása elavult. Semmi rosszat sem látok abban, ha egy kicsit szeretkezünk... Vannak katolikusok, akika négerek elkülönítéséért harcolnak. - Nagyon szép szociális igazságosságról beszélni - mondják - de a pápának nem kell ilyen népséggel együtt élnie, mint nekem... ! - Vagy ott a katolikus anyós, aki így biztatja gyermekét: - Természetesen helytelen, haegy elvált ember újraházasodik, de elvégre is, azoknak a gyerekeknek anyára van szükségük... - Vannak katolikusok, akik így okoskodnak: - Tudom, hogy ez egy erkölcstelen film, de nekem nem fog ártani. Én elég idős vagyok ahhoz, hogy magam döntsem el, mit nézhetek meg... Azok közül, akik így beszélnek, egyik sem merné nyíltan kijelenteni: - Szerintem helyes, ha Isten törvényei szerint élünk, amíg azt könnyű megtenni, de nem akkor, amikor ez áldozatokat kíván__ Ezekugyancsak nem bírnának a vértanúk szemébe nézni. Ugyancsak nem merikvilágosanmegmondani: - Egyszerűen nem értek egyet Istennel. .. Képzeletükben mindig igyekeznek különbséget tenni Krisztus és egyháza között és nem veszik észre következetlenségüket. Ha az egyház nem Krisztus nevében beszél, akkor miért hiszünk neki egyáltalán bármiben is?Krisztus azonbannem engedi meg, hogy éket verjünk O közé és egyháza közé. Nem fordíthatunk hátat egyházának anélkül, hogy neki is hátat ne fordítanánk. Az említett esetek természetesen a végleteket domborítják ki. Nem mindenki jutott el még ennyire. Lehet, hogy minket csak kisebb fokban fertőzött még meg ez a szellem. És boldognak mondhatjuk magunkat, ha megállapíthatjuk, hogy a mi gondolkozásmódunk mindenben megegyezik Krisztusnak és egyházának gondolkozásmódjával; ha mi kis és nagy dolgokban egyaránt az O elvei szerint élünk. Ez azt jelenti, hogy mi minden pillanatban tudatosítjuk Isten jelenlétét, nemcsak vasárnap délelőtt. Azt jelenti, hogy mi minden döntésünk előtt felvetjük a kérdést: - Mit kíván tőlem az Isten? - Jelenti, hogymi felismerjük Krisztusnak egységét Titokzatos Testével
