A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
9 tengyermeki születésnapunkat bensőséges misehallgatással és szentáldozással, újítsuk fel ezen a napon - esetleg a szentáldozás után, vagy a keresztkút előtt - azt a keresztségi fogadalmat, amelyet annak idején keresztszüleink mondottak el nevünkben. Ha módunkban áll, látogassuk meg azt a templomot, amelyben megkereszteltek, vagy térjünk be a közelünkben lévő templomba, hogy ott szívből hálát mondjunk Istennek ezért a nagy kegyelemért. Esetleg olvassunk el egy füzetet, vagy egy fejezetet a keresztségről és gondolkodjunk el imádságos lelkülettel azon, hogy mi is ment végbe lelkűnkben és hogy miként kell a jövőben keresztségi fogadalmunk tökéletesebb megvalósításán fáradoznunk. A keresztség Krisztus Titokzatos Testének, az egyháznak tagjává tett minket és titokzatos módon fűz ösz- sze minket a Titokzatos Test minden egyes tagjával és a Fővel, Krisztussal. Ennek megértése és átérzése apostoli buzgóságra fog lelkesíteni minket Krisztus országáért, amelynek mi is papjaivá váltunk Sz. Péter szavai szerint: - Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket... (1 Péter 2, 9.) Égi születésnapunk. Istengyermeki születésnapunk jelentőségét, mint mondottuk, igazában csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni. A kárhozottaknak gyötrelmét rendkívüli módon növelni fogja, ha az istengyermeki életet semmire sem becsülték, kiölték magukból és a keresztség kitörölhetetlen jelével jutottak az örök szenvedés helyére. Az üd- vözültek viszont csodálattal fogják szemlélni azt a szépséget, a- melybe a keresztség kegyelme öltöztette őket. Magától értetődő, hogy itt a földön nem ünnepelhetjük meg saját mennyei születésnapunkat. Mégis fontos, hogy gyakran gondoljunk rá és vágyakozással nézzünk eléje. Ez nemcsak halálfélelmünket csökkenti, hanem életünk értelmét is ismételten szemünk elé állítja, céltudatot ad, életkedvvel, életerővel tölt el, eltörpíti a földi problémákat és értékessé teszi a szenvedéseket. Néhány vértanú a kínpad gyötrelmeit a szülés előtti vajúdáshoz hasonlította és örömmel vállalta annak az új életnek reményében, amely szenvedéseinek i
