A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
7 Mindenki megemlékezik első születésnapjáról, de kevesen gondolnak arra, hogy a második, harmadik ésnegyedik születésnapjuk még sokkal nagyobb jelentőségű életükben. Hitünk elmélyítése és gyakorlatias'abbá tétele érdekében érdemes megfontolnunk, hogy miként üljük meg születésnapjainkat, illetőleg miként készülünk fel rájuk? Mindenki ugyanis négyszer születhet újjá, s minden egyes esemény sokkal inkább megérdemli a születésnap elnevezést, mint az a nap, amelyen először láttuk meg a napvilágot. Emberi születésnapunk. A négy születésnap közül legjelentéktelenebb az, amelynek pedig szinte kizárólag tulajdonítunk jelentőséget s amelyet évente oly bensős égé sen megünneplünk. Em - béri életünk nem születésnapunkon kezdődött s lényeges változáson sem ment keresztül,azáltal, hogy "napvilágra" kerültünk. Csak környezetünk változott meg, nem mi magunk. Közönségessé teszi ezt a születésnapot az a tény is, hogy minden ember egyformán részesedik benne, sőt még az állatok nagy része is hasonló módon jön világra. Nem egy ember elátkozza elkeseredésében ezt a napot, mint Jób is tette s azokról, akik elkárhoz- nak, maga az Ur Jézus is azt mondta, hogy jobb lett volna nem születniük. Origenes a harmadik században megjegyezte, hogy csak a bűnösök, mintHeródes király ünnepük meg születésnapjukat, a szentek azonban nem, hanem ők inkább megvetik ezt a napot. Nem borúlátás mondatta vele ezt, hanem az késztette erre, hogy figyelmét egy másik, ennél sokkal jelentősébb születésnapra irányította, amelynek fényében elhomályosult, sőt elsötétült a közönséges születésnap.
