A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

7 Mindenki megemlékezik első szü­letésnapjáról, de kevesen gondol­nak arra, hogy a második, harma­dik ésnegyedik születésnapjuk még sokkal nagyobb jelentőségű éle­tükben. Hitünk elmélyítése és gyakorlatias'abbá tétele érdekében érde­mes megfontolnunk, hogy miként üljük meg születésnapjainkat, ille­tőleg miként készülünk fel rájuk? Mindenki ugyanis négyszer szü­lethet újjá, s minden egyes esemény sokkal inkább megérdemli a születésnap elnevezést, mint az a nap, amelyen először láttuk meg a napvilágot. Emberi születésnapunk. A négy születésnap közül legje­lentéktelenebb az, amelynek pe­dig szinte kizárólag tulajdonítunk jelentőséget s amelyet évente oly bensős égé sen megünneplünk. Em - béri életünk nem születésnapun­kon kezdődött s lényeges változá­son sem ment keresztül,azáltal, hogy "napvilágra" kerültünk. Csak környezetünk változott meg, nem mi magunk. Közönségessé teszi ezt a születésnapot az a tény is, hogy minden ember egyformán részesedik benne, sőt még az állatok nagy része is hasonló módon jön világra. Nem egy ember elátkozza elke­seredésében ezt a napot, mint Jób is tette s azokról, akik elkárhoz- nak, maga az Ur Jézus is azt mondta, hogy jobb lett volna nem szü­letniük. Origenes a harmadik században megjegyezte, hogy csak a bűnösök, mintHeródes király ünnepük meg születésnapjukat, a szen­tek azonban nem, hanem ők inkább megvetik ezt a napot. Nem ború­látás mondatta vele ezt, hanem az késztette erre, hogy figyelmét egy másik, ennél sokkal jelentősébb születésnapra irányította, amelynek fényében elhomályosult, sőt elsötétült a közönséges születésnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom