A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
II ságot, az őszinteséget és ha a problémák megoldása valóban a lényegesre irányul. Vizsgáljuk meg, miként vélekednek a fiúk a lányról, akivel foglalkoznak, vagy inkább, aki érdeklődésüket tartósan leköti. A megkérdezett fiúk 14%-a azt válaszolta, hogy szerelmében gyermekeinek jövendő édesanyját látja. 33% a lányra, mint eszményre tekint fel. 29% kijelentette: fiúk és lányok között nincs különbség, a leány egy közülünk. 24% válasza elég cinikusan hangzik; - a lányok arra valók, hogy szórakozzunk velük. Az eredmény önmagában elég tetszetős volna, hiszen 47 % válasza pozitív volt. Azonban, ha a válaszokat egybevetjük a határos kérdésekre adott válaszokkal, - eszmény, szeretet, vallás, család, szabadság, a mai társadalom, - kitűnik, hogy a római fiatalok 70%-a nem tud határozott véleménnyel előállni, eszmei síkon is bizonytalan. Mert pl. ugyanaz a fiú> aki eszményeként az Istent jelölte meg, a lányokról azt állítja, hogy szórakozásra valók. Vagy, hogy egy másik példát is említsünk: az a fiú, aki az eszményeket általában illúzióknak minősítette, a lányokról szólva kijelentette, hogy a lányban eszményt lát. Nem kétséges, hogy a római fiatalság is a propaganda hatása alatt áll. Az utcai plakátok, a filmek, a szórakoztató zene ipartermései, az újságosbódék, a milliószámra terjesztett képponyva, ezek a képekkel elmondott rémtörténetek, amelyeknek tekintélyes százaléka nemcsak betűivel, hanem ábrázolásával is a pornográfia területére tartozik, mindez erősen befolyásolja a fiatalokat önálló véleményük megalkotásában. Közelebbről vizsgálva a dolgot kitűnik, hogy a 18-21 évesek 57 %-a negatív választ adott a lánykérdésben. A 22-26 évesek körében 52% a lányban a jövendő édesanyát és eszményt lát. Ez a korosztály már közel érzi magát a családalapításhoz, tehát állásfoglalásában is érettebb. Nem lesz fölösleges rámutatnunk arra, hogy a dolgozó fiataloknak 52 %-a pozitív módon vélekedik a lányról, míg a tanulóifjúságnak csak 46 %-áról állítható ez. Viszont be kell vallanunk, hogy a fiatalok gyakorlati magatartása nem felel meg elvi állásfoglalásának. Ez azokról is elmondható, akik különben a lányban eszményt, vagy gyermekeik jövendő édesanyját látják. (Folytatjuk) HALOTTUNK: Mr. J. Staylan, Sr., Lorain, Ohio R. I. P.
