A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

47

Olyanok azok, mint az emberek. Meg kell keresni a rokon-fajokat, a hasonló természetűeket, az összeférőket.

Róbert barátommal, aki közben elvesztette összes tengeri-lovacskáit és áttért trópusi halakra, fölfedező útra indultunk. Bejártuk New Yorkot, New Jersey vidékét és Long Island majd összes trópusi hal üzletét. Ismeretlen variációkra találtunk. Most büszke ura vagyok hófehér-testű, tűzpiros tarkójú japán "orlandóknak", "oroszlánfejeknek", lángszínű "vízgolyószeműeknek". Van egy narancsszínű halam, melynek farka olyan, mint egy esküvőre induló menyasszony földönhúzott fátyla. Van két koromfekete, van hosszúfarkú, apró aranysárga,nagyobb halványrózsaszín és fehérselyem színű halam.

Vulkánikus kőzetekből egész hegység vonul a víz-medence hátterében. Hétfajta vízinövény hajladozik a vízcserélő pumpa áramlása között.

Olyan ez, mint az Edénkért lehetett a teremtés hajnalán! - jutott eszembe egy havas, szürke téli délutánon. S már tudtam is mi hiányozhat még; régen-régenKínából barátaim kis fehér elefántcsont Madonnával leptek meg. Még Kínából hoztam magammal azt a csa- varosfarkú, félelmetes tengeri kígyót is, amit a pekingi elefántcsont- munkások ott esztergályoztak a szemem előtt. A Madonnát a sziklabarlang oldalához tettem, a kígyót oldalt. Egy piroslevelű tengeri virágot kineveztem az Edénkért Fájának.

Készen állt a tökéletes költemény. A vad, ősi ormok közül feltörő zöld, sárga, piros vegetáció között úszkáltak az ártatlanság fehér, piros, sárga, rózsaszín halai. A grotta előtt állt a Madonna, jobbra tőle az Edénkért Fája, oldalt a Paradicsomi Kígyó lopakodott.

A medence hátterének üvegfalát prizmaszerű festéssel kékre és közbül vörössárgára festette még régebben Róbert barátom. Most amint a foszforeszkáló fényben szikrázó vízre néztem, úgy tűnt, mintha a háttér mélykékjéből az Isten Hangja ömlene bársonyos, meleg, aranyvörösben.

Átkopogtam Róberthez: - "írtam a segítségeddel egy költeményt!" - kiáltottam diadalmasan. Róbert felém fordult. Keze belekapaszkodott a füzetbe, melybe a jövő heti ministráns gyerekek listáját írta. Szemétlassan fordította felém, mint aki fél, hogy túlkorán látja meg a valóságot. Arca ijedtséget mutatott. Biztosan azt gondolja, hogy megbolondultam! Azért átjött a szobámba. Megállt a kivilágított medence előtt és szeme kerekrenyüt.- Ugye szép? Ugye gyönyörű? - kérdeztem türelmetlenül.