A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
45 Emberszabásút Isten vagy Istenszabcisü enubet* ? A hivatásos természettudós rendkívül kedvező helyzetben van másokkal összehasonlítva Isten megismerését illetőleg. Hivatásának tudományos alapelvei ugyanis lényegükben véve Isten létének kifejezői. Sok tudós sikeresen végzi kutatásait anélkül, hogy ezt elismerné. Ez érthető, hiszen a tudományos sikerekhez csak a módszertan alkalmazása szükséges s erre képes az is, aki nem kutat annak alapelvei után. Több oka lehet annak, hogy egyes tudósok nem fogják fel és nem fogadják el az alapelveknek Istennel való kapcsolatát. Ezekből csak két okra kívánunk itt rámutatni. Először is, Isten létezésének tagadása néha egy jelentős társadalmi csoport, szervezet, vagy állam önkényes vezérelve. A társadalmi következményektől való félelem, vagy ha a hitetlenség az állam hitvallása; a testi fenyítéstől való félelem is visszatarthat valakit attól, hogy a Természetben megnyilvánuló isteni kinyilatkoztatással alaposabban foglalkozzék. Másrészt pedig, még azok is, akiknek értelmét lényegében véve nem köti gúzsba a félelem, rabjai lehetnek egyéb előítéleteknek, a- melyekgondolkozásuk irányát előre meghatározzák. Nagyon gyakran a keresztény szervezetekben felnevelkedett fiatalok az ember képmását látják Istenben, ahelyetthogy inkább az Isten képét látnák az emberben. Amikor ezzel a felfogással rendelkező egyének később tudományos képzettségre tesznek szert, ez a kifordított, korlátolt, emberszabású Isten-fogalom fokozatosan mind inkább összeegyeztethe- tetlenné válik az ésszerű, következetes tudományos eljárással. Végül, mikor minden összeegyeztetésre való törekvésük kudarcot vall, teljesen elvetik Isten-fogalmukat. Az ezt követő kiábrándulás és egyéb lélektani hatások még kedvüket is elveszik attól, hogy újfajta fogalom kialakításával próbálkozzanak. Mi az a tudományos módszer és melyek azok az alapelvek, a- melyek nyilvánvalóvá teszik előttünk Isten létezését? Röviden, és
