A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
36 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK Az egyházi tantekintély megbecsülése "Az összes hívők őszinte és szilárd lélekkel ragaszkodjanak a hitigazságokhoz, amelyeket az egyház tantekintélye hirdet meg”. Haladás az egyház él etében. A legutóbbi 4-5 évtized alatt - a természettudományokkal karöltve - a hittudom ány (teológia) is igen nagy lépéseket tett előbbre és a lelkipásztorkodás területén is igen sok új kísérlet történt, amelyek a lelkipásztorkodás módszereit próbálták korszerűsíteni. Am ezek a törekvések szinte kizárólag a hittantudós ok szűk körére szor ítkoz - tak és aránylag kevés, kivételes hittani műveltséggel rendelkező világi hívet értek el; a lelkipásztori újításokat is csak kevés helyen és igen óvatos lépésekkelvezették be. A II. Vatikáni Zsinat óta lényegesen megváltozott a helyzet, mivel a zsinat atyái ismételten megvitatták ezeket a kérdéseket és az összes hívek lelki megújhodásának szolgálatába állították őket. Innen van, hogy manap mind a hittudomány fejlődése, mind a lelkipásztorkodás újjászervezése mind több és több hívőt ér el. Két veszélyes szírt. Sajnálattal kell beismernünk, hogy a hívők nagy többsége nem volt kellőképpen előkészítveezek- re a nagy változásokra, - és éppen ezért nem is tudják se megérteni, se kellően becsülni ezeket a fejlődési lépéseket. Igen sokan téves álláspontra jutnak az újításokkal kapcsolatban. Az egyik álláspont az ún. "relativizmus"; vagyis az a téves felfogás, hogy nincsenek változhatatlan igazságok és értékek, hanem minden állandó változásnak van alávetve. Ez a felfogás azt hirdeti, hogy a- mi igaz és helyes volt 100-200 évvel ezelőtt, az már nem fogadha
