A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
21 Mö'A: pj -i 3 liüiüjfe LÄ'fOüA'l'ÄZA Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és őket egyedül fölvitte egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündöklött, mint a fény. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: - Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat; neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. - Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: - Ez az én szeretettFiam, akibenkedvem telik, őt hallgassátok! Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket: - Keljetek fel, ne féljetek! Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Ahegyről lejövet Jézus alelkükre kötötte: - Serikinekelne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. (Máté 17, 1-8.) A tanítványok engedelmeskedtek a parancsnak. Csak jóval később, Jézus föltámadása és mennybemenetele után, mintegy harminc év múlva fog róla írni Péter második levelében: - Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint m egdic s őül é s ének szemtanúi. A- mikor az Atyaisten megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózathallatszott le hozzá a magasztos dicsőségből: - Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! Mi hallottuk ezt az égből
