A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
7 kolba küldené őt azért, amit tesz". - "Isten sokkal megértőbb, jóságosabb, minthogy ilyet tenne!" - mondja és szívtelen kegyetlenséggel vádolj a azokat - főleg a papokat - akik igyekeznek meggyőzni arról, hogy a legjobb úton van a kárhozat felé. Ha figyelmeztetik arra, hogy a katekizmusból és a szentbeszédekből, vagy katolikus erkölcstankönyvekből világosan felismerheti cselekvésmódjának bűnös voltát, azzal védekezik, hogy ő tudja ugyan, hogy a papok ezt tanítják, azonbannem hiszi, hogy igazuk lenne. "Ha azok teljesen ismernék az ő nehéz helyzetét, egész biztosan másképpen ítélnének! Az egyház elítélheti őt, ő azonban biztos, hogy Isten máshogy fog ítélni, és nem érzi veszélyben üdvösségét"! Valóban megmenti-e az ilyen embert lelkiismeretének tévessé- ge? Egyáltalán nem! Ezt a téves lelkiismeretet ugyanis ő alakította ki magában azáltal, hogy következetesen elhallgattatta lelkiismeretének tiltakozó szavát. Ahelyett, hogy alaposabb vallási ismeretekre igyekezett volna szert tenni, inkább a bűnben való elmerülésben kereste a kiutat. Még most is tudja, hogy eljárása ellenkezik azzal, amit Isten akarataként megismert a katekizmusból, szentbeszédekből, erkölcstan könyvekből, - de lelkiismeretfurdalástmár nem érez miatta. Hamis, torz "lelkiismeretet" alakított ki magában s arra hallgat. Valójában gondolkozásmódját és ítéletmódját már nem is nevezhetjük lelkiismeretnek, hiszen a lelki életet kiölte magából, a kegyelem szava nem hatja át gondolatvilágát. Legfeljebb csak nagy ritkán ébred fel Isten rendkívüli kegyelme révén az elnyomott lelkiismeret tiltakozása. Általában azonban az ilyen embert "lelkiismeretlennek" nevezzük. Az ilyen ember sem hallgathat tehát ''lelkiismeretének" szavára, vagy helyesebben; "lelkiismeretének" nyugodtságát, síri csendjét nem foghatja fel helyeslésként. Aggál yosság. Egy másik eset ennek éppen az ellenkezője. Mindenkivel megeshet élete folyamán, hogy erőteljes lelkiismeretfurdalást érez olyan cselekedetek miatt, amelyek pedig értelmének szava, a katekizmus, a szentbeszédek, a gyóntatóatya ítélete és az erkölcstankönyvek szerint bűntelenek, vagy legfeljebb csak bocsánatos bűnök. Ezt az állapotot nevezzük aggályos ságnak aszó igazi értelmében. (Néha ugyanis - tévesen - a lelkiismeretességet is aggályos ságnak nevezik az emberek.) Az igazi aggályos ság az érzelem világ betegsége. Ha ennek az aggyályosságnak csak átmeneti jellege van, a lelkiatya T
