A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
3 Cser László, S.J. A TEMPLOM A Templom ott áll a dombtetőn, az utcasor közben magasan, égre- törőn vagy szerényen és alázatosan.- A föld tele van hintve templomokkal, ahogyan az ég csillagokkal. De a csillagokat Isten egyedül építette, a templomokat emberek építik Istenre néző szemmel és földön álló lábakkal, földön dolgozó kézzel. A Templom a falvakban fönt áll a dombon s mikor hajnali pirkadatban arra nézel úgy látszik, mint egy nagy, mozdulatlan anya-tyúk: körülötte az alvó kiscsibék, a falu házai. A templom Őrhely, őrzi a templom népének biztonságát. Alapja a földben áll, mert szükséges az alap, hogy biztosam álljon az épület. Mint ahogyan életünket is el nem múló, örök értékű elvekre kell építeni, hogy biztonságosan álljon életünk háza. Az alap a földön áll és belevágódik a földbe. Eltűnik a föld alatt. Nem szép, nem díszes, csak kemény és szilárd. Ahogy életünk elvei sem látszanak kifelé, csak tudjuk és rólunk tudják, akik ránk néznek, hogy alapunk van: szilárd, biztos és megbízható. Magasba futnak a falak és megállnak a tetőzetnél. Zárt, belső teret alkotnak és védik felülről ezt a belső területet. Ahogy életünk elvei és igazságai összefogják és együtt tartják azt a Tartalmat, ami bennünk van. A Torony még magasabbra szökik mint a falak. Nem áll meg és Keresztben végződik, a Kereszt értéke pedig végtelen. Ott áll, fénylik, figyelmeztet és őrködik a Kereszt a templom tornyán ég és föld között. A földbefúrt alaptól a falakon át emelkedik és felimádkozik a Mennybe, ahol nekünk, földi embereknek Atyánk lakik. A Templom azért van, hogy küldetésünk és hivatásunk őre legyen. Hogy családi házaink, városházaink és sokféle házaink között legyen egy Ház, az Isten Háza. Földi otthon, ahol találkozik Isten és ember és örök Otthont teremt.
