A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

32

A kisasszony hűvösen mosolyog: Miért áldozzam én fel az egyéni életem? Ha férjhez megyek, bizonyos értelemben le kell mondani saját magamról, alkalmazkodnom kell máshoz... Nem, ezt a nótát nem nekem írták!- Hát akkor miért nem lett szerzetesnő, ahol Istennek élhet, hiszen látom mélyen vallásos és mély lelki életet él?- Talán viccel velem, tisztelendő úr. Hiszen ez még nagyobb áldozat. Ha az ember fogadalmat tesz, kiszolgáltatja magát egészen másnak. Egy főnöknő rosszabb, mint egy férj. A férjem mellett azért még lehet saját akaratom. De egy apácának nincs saját akarata. ..- Dehát akkor miért nem él egy kicsit apostolibb életet? Hiszen annyi segíteni való van a világon, itt a mi plébániánkon is. A szegények, betegek, szenvedő emberek...- Oh, tisztelendő úr, az emberek! ! ! Az egész emberiség egy undok, nyüzsgő hangyaboly. Én megvetem a világot. Mit kap az ember? Csak hálátlanságot! Csak ki akarják használni az embert. Ha jó, könyörületes, szolgálatkész az ember - csak zaklatják, nincs egy nyugodt perce! Ezt kémek, azt kérnek. Erre kérik, arra kérik. Nem, ezt sem nekem írták.- Dehát Jézus példája! Ő is ezt tette. Mindenkinek mindene lett. Szenvedett és meghalt értünk...- Hát épp ezért szeretem én Jézust. Mert értem annyit tett. 0 az én erőm és vigasztalásom. Csak 0 segít engem, - sóhajtott Gertrud kisasszony.- Nem gondolja, hogy a keresztény szeretet gyakorlása, Krisztus egyik főparancsa... ?- Oh, drága tisztelendő úr, maga olyan aranyos és olyan fiatal és olyan édesen tapasztalatlan, - néz rá hódítólag a kisasszony...

A szegény káplán egészen belepirult. De most már világosan látta, hogy öreg főnökének szemei tényleg a lélek legmélyére hatolnak és emberismerete nem elhamarkodott, hanem kitűnő. Nagy sajnálkozás érzése fogta el a kisasszonnyal szemben. - Ezen is már csak az imádság segít, - gondolta magában, mikor elbúcsúzott tőle a nagy "lelkibeszéigetés" után.

A lőcsfalvi pap és káplánja közt nem esett több szóGertrud kisasszonyról. De ez öreg érezte, hogy már a káplán is tudja, amit ő tud. S a káplán úr hőmérőjén néhány fokot ugrott öreg főnöke iránt érzett ragaszkodásának higanyoszlopa.