A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
ló tónak szánja. Nem akar takargatni semmit. A jelen kutatás is megmutatja, hogy hol vannak a nagy hibák és hiányok. De megmutatja a római ifjúságnak az értékeit is. így lesz egységes a kép, egységes ha nem is mindenben megnyugtató. A következő számunkban az egyes kérdésekkel kapcsolatban adott válaszokat kezdjük ismertetni. ZRÍNYI MIKLÓS: * Csúfsága Iettünk a nemzeteknek és magunknak: ellenségünknek pe= dig valahonnan jön reánk, prédájává. Miért? A vitézségnek discipl inája meg nem tartásáért, a részegességért, a tunyaságért, az egymás gyűlölé- sért és ezer il yen vétkünkért. En nem hízelkedhetem, édes nemzetem, teneked, hogy hazugságommal dicsérjélek, mert a prófétaként: Populus meus, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt (én népem, akik boldognak hirdetnek, azok megcsalnak téged) hanem im megmondom magadnak fogyatkozásaidat, olyan szívvel és szándékkal, hogy megismervén magad is, vesd ki ezt a mocskot lelkedből, reformáld vétkeidet, öltözzél igazságban, örvendezzél erősséggel, hidd segítségre Jehovát, resolváld magadat, avagy ajándékozd magad az Isten nevének és magunknak oltalmára kössünk kardot a pogány ellen. Ha azért a magunk fogyatkozásait megismerjük elébb, könnyebben az orvosságot is fellelhetjük azután. * SZEMETET NEM. , . Egy dermesztő télen történt még régen Budapesten az egyik hírhedt múl atóhel y előtt. Késő éjjelre járt az idő, ember alig vol t látható az utcán, csak a hólapátolók csapata dolgozott, takarította a szakadat!anul hulló havat. Egyszerre csak nyílik a mulató ajtaja, kihallatszik a zene, s az utcára tódul egy nem egészen tisztafejű társaság. Az egyik hölgynek furcsa ötlete támadt.- Bácsi, tol jón el az Oktogonig, - szól t egy közel dolgozó hólapáto- lóra s a kísérő férfi már meg is lobogtatta az ötpengőst, ha ráengedi a nőt a tál icskára. Öt pengő! Egy szegény hólapátolónak! Alig egész napi munkájával négy pengőt keres. Egy pillanatra mohon néz a pénzre a didergő munkás, de a következő percben kihúzza magát - azelőtt huszártiszt volt - s szava kemény, mint a jég, amikor felel it- En kérem, havat tál icskázom, de szemetet nem...!
