A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
10 meket szült, faragatlan és nyers férjét mindig a legnagyobb figyelemmel szolgálta, példásan vezette a háztartást, varrással kereste kenyerét, de ugyanakkor ő volt a nagy engesztelő és az egyház egyik védőbástyája a forradalom és háború viharában. Az imádság és szenvedés által győzte le ellenfelét, Napóleont, akinek egész életútját előre látta és a lélek fegyverével szállt vele harcba, de aztán annál inkább támogatta a bukott császárt, hogy a lelkét megmentse. A pápák szerint ő volt a villámhárító és világító torony az orkánban, a- mely annyi ideig dühöngött és ő volt az Isten válasza a hitetlen népnek, amely olyan biztosnak érezte magát a tagadásban és szerette volna vallás nélkül berendezni az életet. Mivel e században avatták boldoggá, üzenet a mai társadalomnak is, mert bizonyságot tesz a másvilágról, amelynek egyik rendkívüli tanúja volt. PAUL CLAUDEL Az első áldozás utánnem gyakorolta többé vallását. Akkor Franciaországban Renan volt az úr és mester. Claudel egészen elfogadta a divatos világnézetet, amely szerint a természet minden, azt pedig törvények kormányozzák és az okok meg okozatok kölcsönhatásából áll elő a világ. Kitűnő diák volt és féktelen szabadságban élt. Két igen kedves rokonának elhunyta mélyen megrázta és Rimbaud olvasása nyomán új irányt vett a gondolkozása; sejteni kezdte, hogy érzé- kentúli világ is lehet. 1886. karácsony napján elment a párizsi székesegyházba az ünnepi szertartásra. Nem vette azt komolyan, csak éppen művészi sugalmazást keresett benne, vagy legalább alkalmat, hogy gúnyolódjék rajta. Délután ismét visszament a vecsernyére. A tömegben állt a második pillérnél azon az oldalon, ahol a sekrestye van és akkor villant leikébe a nagy fény, amely azután egész életén uralkodott. Egy pillanat alatt megragadta szívét és hívő lett. Attól kezdve ez a hit olyan szilárd, olyan meggyőző és rendületlen lett, hogy semmi kételyt nem tűrt meg. Semmiféle könyv, érvelés vagy esemény nem tudta megzavarni hitét. így fogalmazta meg ezt az élményt; - Szinte megsemmisültem, amikor beláttam, hogy Isten a szent, az örök ifjúság. Oh ha igaz volna, amit boldogan vallanak a hívők! De hiszen ez mindigaz! Istenlétezik és itt van jelen. Valaki 0, személyes lény, éppen úgy, mint én. Szeret engem és hív nagyon. Sírni és zokogni kezdtem. Addigi világnézetemből egyszerűen kiléptem. Valami új lény született bennem és magas igényekkel lépett föl velem szemben, úgy hogy nem tudtam többé megbékélni a világgal, amely körülvett.
