A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
27 ROMAI ELETKEPEK Orbán Miklós, S.J., Róma XLI. VI. Pál pápa mindennapi élete Vatikáni sétánkon a pápai palotába látogatunk el és megfigyeljük, hogyan telikel a Szentatya egy napja. Szokatlan időben kezdjük meg sétánkat. A Szent Péter tér némán és üresen öleli magához az esős éjszaka utolsó óráját. Még a két szökőkút vizének a csobogását sem halljuk, az egyiket már hetek óta renoválják, így a másik sem szórja magasba kivilágított csillogó sugarát. A bazilika homlokzata komor, kapuja zárva, a harangok alatt a Vatikán bejáróját őrző svájci gárdista hétköznapi kék egyenruhájában behúzódik fabódéjába. Ismeri a környék minden tejcsarnokának a kifutófiúját, a háromkerekű aligmotorokat senki sem állítja meg, ez az újságkihordók és a tejesek órája. Fejünk felett 40 méter magasban márványangyalokközött éppen most üti a hatot. A pápa szobájábanis megszólal az ébresztőóra, a katolikus egyház legfőbb tekintélye, az 550 milliós világvallás feje, éppúgy minden idegen segítség nélkül kezdi napját, mint az első állomáshelyén először ébredő újonnan szentelt káplán. A zuhanyozás után zümmögni kezd a villanyberetva, aztán a szentatya felveszi fehér reverendáját - naponta kész ítenekbe neki tisztát és frissen vas altat - nyakába akasztja püspöki mellkeresztjét, fejére teszi selyem pileolusát és megkezdi elmélkedését. Aki már máskor is járt itt a pápai palota harmadik emeletén a pápa által lakott szobákban, az ha most először néz körül, amióta VI. Pál otthona ez az emelet - meglepetve látja, hogy a reneszánsz folyosók és termek sok aranya, márványa és piros damaszt tapétái után itt minden levegős, világos, mondhatjuk derűs. A pápa, amint itt mondani szokták, aggiornálta sok mindenben önmagát és környe
