A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

21

Szeder Mihály, S.J.

A FÉLELEM

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

A lőcsfalvi pap egy forró nyári délután a templom hűvös félhomályában végezte papi zsolozsmáját. Nem is vette észre, hogy míg ő benn imádkozik, a külső világban, mint annyi más rekkenő nyári napon gyakran megesik, hirtelen változás állott be. Először csak a fák levelei kezdtek élénkebben mozogni és susogni egymással. Majd a szellő széllé erősödött és már a porba kötött bele az utcákon és mérgesen kergette maga előtt, úgyhogy a szembejövő emberek szemét, száját teleköpködte vele. Egyszerre aztán a nap is elbújt a nyargaló felhő kupacok mögé. Ezt már a lőcsfalvi pap is észrevette, mert az aranyszegélyű zsolozsmás könyv apró betűit csak nehezen olvashatta a homályban. Mikor aztán az ég is morogni kezdett mesz- sziről, így szólt magában; - Zivatar készül. S tényleg már villogott is az ég és a hirtelen támadt homályban kísértetiesen játszott a templom falain. Egyszerre csak egy rettenetes csattanás, mintha magába a templomba vágott volna bele. Ugyanakkor valaki berohant a templomba s szinte rázuhant a hátsó padra egy zokogó, reszkető puha test.

A lőcsfalvi pap becsukta az imakönvyét, hisz már úgysem tudta olvasni. Térdre ereszkedett, hogy csak úgy szívéből beszélgessen Urával, Istenével.-• Hamar jött, hamar el is megy, - gondolta magában. A hátul nyöszörgő "valaki" sem háborgatta. A vihar sokszor bekergeti a templomba az épp arrajárókat. S tényleg fél óra sem telt bele,a vihar kidühöngte magát. Tisztulni kezdett. Újra kibújt a nap a felhők mögül, mintha semmi sem történt volna és elkezdte szárítgatni mosolyával a föld ázott arcát. A pap újra elővette a zsolozsmás könyvét, hogy befejezze imáját. Hátranézett a zajra s látta, hogy Kóczán gazda menye, a Rózsi, siet ki a templomból. Azon a nyáron még sok zivatar volt. Persze a lőcsfalvi pap nem minden alkalommal volt a templomban. Néha az irodában érte, néha őt is megkergette, de azt