A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
43 sebb feladatoknak is meg tud feleim, természetesen a saját munkakörén belül. Nem hasonlíthatjuk össze a csillagászatfellegváraival, az ún. közepesen nagy csillagdák sorába tartozik, de sem felszerelését, sem munkatársainak felkészültségét, sem a munka eredményeit tekintve nem marad egyetlen európai egyetemi csillagda mögött sem. Tudott dolog, hogy milyen nagyszerű nemzetközi együttműködés biztosítja a csillagászat fejlődését. Míg a rádióteleszkópokkal rendelkezőmammut obszervatóriumok a világűr vélt határain is túl látnak, addig a kisebb csillagdák más jellegű tudományos feladatok vállalásával segítik a nagy obszervatóriumok munkáját és viszik előre a tudományt. A Vatikáni Csillagda munkáját is nagyra becsülik, kongresszusokon a jezsuita csillagászoknak nem kell szégyent vallaniuk. Közleményeiket ismerik és értékelik. De ne gondoljunk valami népes munkaközösségre. Míg a Civilta Cattolica folyóirat szerkesztőségéhez 26, a Keleti Intézethez 34, a Szentírástudományi egyetemhez 63, a Gergely egyetemhez 134 és a Vatikáni Rádióhoz 28 jezsuita tartozik, addig a Vatikáni Csillagdában összesen 10 jezsuita dolgozik. A csillagda igazgatója Ausztráliából jött Rómába. Három munkatársa német, a többi mindegyik más országból; Ausztriából, Belgiumból, Angliából, az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Brazíliából való. A 7 csillagász páter munkáját két segítőtestvér mint mechanikus segíti, a harmadik testvér a páterek otthonát tartja rendben és asztalukról gondoskodik. A közel múltban kapott a csillagda elektronikus számító gépet, most már az űrhajózási kísérleteket is figyelemmel tudja kísérni. Természetesen a csillagda felszerelésének a bővítése megkívánta, hogy az új nagyteljesítményű távcsőnek ne a pápai nyaraló tetején, hanem a villa parkjában építsék meg a nyitható kupolát. A palota tetejéről a tengerig ellátni. Nettunó mögött meríti piros fejét a nap a tenger vizébe és gyújt máglyát a horizonton pihenő felhők alá. Vendéglátó gazdánk okosan csak a tejút fényképeit mutogatja, majd a kapcsoló táblához lép és egyszerre megmozdul velünk a vaspadló, mintha elvarázsolt kastélyban lennénk, minden süllyed, emelkedik, forog. - Aztán egyszerre csend lesz, csak vezetőnk biztat mosolyogva, - "ez érdekesebb mintha differenciál képletekkel untatnám magukat". Azt is megtudjuk tőle, hogy a harmincas években a csillagdának magyar jezsuita munkatársa is volt. Azért rendelték haza, mert a rendi szemináriumnak tanárra volt szüksége. Rómában a csillagos eget fényképezte, otthon Einstein relativitás elméletét tanította a rendi főiskolán. Az atyákat a csengő vacsorához hívja. Az északi szél három nap