A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
35 tató, néha viharos, de kékegű, bárányfelhó's, termékenyítőn esős, kitárult, adakozónyárba érünk. Nem az első rikkantó jókedv ez már, hanem a fejlődő, érő, termékeny élet. Es a következő kor, az Ősz már összegyűjt, leszed, behord lassan mindent. Elmúlt a virág, az illat, a szín: ami kész megérett és ami nem volt lényeges elhull: őszi szelek siratják a lehulló lombot és hűvös hajnalok pillanataiban pirosat könnyezik a harmat. Nem sok idő, vagy sok idő: biztosan és következetesen megjön a Tél, vacogni kezd a föld, sikolt a szél, fehéren hull a hó és összehúzódik minden, megdermed és vár, vár a tavaszi föltámadásra. / Es életünknek van még más köre is: egy év zárt, tizenkét hónapban meghatározott és lerögzített változatossága és ismétlődése. / Es még más kör is szembeszalad velünk: a Hét fárasztónekikez- désével a Hétfővel, a munkába lépett Keddel, az egyhangúságot jelző Szerdával, az eredményt nem mutató Csütörtökkel, a pihenésre vágyó Péntekkel, a hét eredményét kérdező Szombattal és az ünnepi Vasárnappal, melynek estéjén már jelentkezik a Hétfő. Es minden napnak megvan a külön köre: a reggeli ebredes, a déli megállás, az esti lenyugvás, az éjszakai vég külön kis egységet von életünk köré. Még az órák is, ha figyelve és intenzíven élünk és nagy jelentőségű külső és belső események idején a perc is és majdnem a pillanat is. Igen, gyötrő fájdalomban, izgatott várakozásban a pillanat is lemérhető. Az Idő, saját életünk fejlődése és hanyatlása; változások: külső és belső változásokKöreiben élünk. Felettünk az ég, alattunk a föld s mi középen a korok hatása alatt. Helyzetek, körülmények, területek, anyagi és szellemi világ körülöttünk mint anyag, feldolgozni való anyag létezik a közelünkben. Mint lehetőség, meghódítani való világ. Bent állunk az életben, hatások érnek s hatnunk kell arra, ami körülöttünk van. Abban a Történelmi Időben kell élnünk, melybe beleszülettünk; azon a Tájon, ahol járunk, abban a Környezetben, mely nekünk jutott. Azzal a testtel és azzal a lélekkel, ami a miénk. Azokkal a szemekkel, lábakkal, kezekkel, szívvel, gyomorral, szellemmel, képzelőerővel, emlékezőképességgel, gondolkodó erővel, mely a mienk; melyet nevelni, irányítani és képezni feladatunk. A földi élet
