A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

Cser László, S.J.

C_jrs^rv^EZF=5EiZ!'<L

I. KÖRE

Az eleven élet lüktető, mozgékony, telített, színes és gazdag. Életünket szeretnénk ( nnepnapokká tenni. Szeretnénk kikerülni a hétköznapokat.

A változások földjén élünk, igen, de a változatosság nem mindig ünnepi. És van egyhangúság is, lassan ketyeg bennünk életünk órája, szürke minden és egyhangú.

Nem mindnyájan jövünk rá egyhamar arra, hogy az életünket ünneppé nem a korhatár, nem a fordulatok, nem az érdekességek, nem a külső változatok, nem a kényelem és élvezetek teszik, hanem a Ta rtalom.

Az a telítettség, amivel éljük az életet. Ennek a Tartalomnak hiánya nyugtalanságot, fásultságot, unottságot, kedvte lens éget támaszt bennünk. ízetlen, céltalan, üres minden és nem szórakoztató.

Es ha Tartalma van életünknek, akkor minden érdekes, új, izgalmas, csodálatos. Akkor nem kívánjuk vissza a fiatalságot idősebb korunkban, napsütést borús napokon, tavaszt télben, vasárnapokat hétfőn. Ha újra kellene kezdeni, - mondjuk - ugyanúgy lenne jo megint. Megérte élni, volt értelme, Tartalma az életünknek mindig.

Az életnek is úgy látszik vannak körei éppen úgy, mint a nagy vizeknek, ha szél ver hullámokat, vagy ha csak egy kavicsot is vetünk a partról. A víz gyűrűzik, a gyűrűk szétfutnak, tágulnak, kimennek a partig, és visszaverődnek és egyre halkulóbb elsimulással végre megint visszatérnek oda, ahonnan indultak és ott eltűnnek.

Sokféle ilyen gyűrűzése van az életnek.

Az egyik egész földi terjedelmére szól: belecsobbant az életünk a nemlétezésbe és kisbaba korunk gyűrűje megindult, fejlődött és elért a gyermekkorhoz, az öntudat világába, a játékok országába. Aztán új csobbanás és a fejlődő élet vizében találjuk magunkat, amint