A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
18 szokás legyőzéséhez szükséges cselekedetek gyakorlására. Mivel csak olyan dolog után vagyunk képesek vágyódni, amelynek elérését biztosnak, vagy legalábbis lehetségesnek tartjuk, fontos, hogy ez irányú meggyőződésünket is minél jobban megerősítsük. Ennek érdekében gyakran állítsuk szemünk elé új célunkat, élénken megjelenítve azt képzelőtehetségünk által. Ha nagyon nehéznek tartjuk elérését, legalább játsszunk a gondolattal, hogy talán elérhetjük. Gondoljunk arra, milyen jó lenne, ha máris olyanok lennénk, mint amilyennek lenni szeretnénk. Idézzük fel azok példáját, akik előttünk már elérték ezt az eredményt. Ha nekik sikerült, miért ne sikerülne nekünk is! Elevenítsük fel régi sikereinket más területen. így mind nagyobb önbizalommal telünk el. Párosítsuk ehhez Istenbe vetett bizalmunkat, megint felelevenítve régi emlékeinket, a- mikor Isten oly nyilvánvalóan megsegített minket. Idézzük fel emlékezetünkben azokat a szentírási idézeteket, amelyek ugyanezt az Istenbe vetett bizalmat sürgetik. Tanuljuk meg kívülről ezeket az idézeteket és gyakran használjuk Istenhez intézett imánkban. Bizalommal kérjük az O segítségét és vegyük biztosra, hogy segíteni fog minket, amikor éppen azon törekszünk, hogy az O akaratát teljesítsük. Vegyük annyira biztosra ezt a segítséget, és az eredményt is, hogy már előre adjunk hálát érte. Akárcsak az Ur Jézus tette Lázár feltámasztása előtt; - Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. En ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldöttéi engem. E szavak után hangos szóval kiáltott: - Lázár jöjj ki. A halott azonnal kijött. (János 11, 41-43.) Folytassuk képzeletjátékunkat és fokozatosan mind részletesebben képzeljük el, hogy máris sikert arattunk. (Ugyanígy járunk el akaratlanul is, amikor valamitől félünk. Előbb csak attól tartunk, hogy hátha bekövetkezik a veszély, amitől tartunk; s minél többe-t gondolunk rá, annál v al ós z í nűbbnek látjuk bekövetkezését; végül biztosra vesszük, hogy be fog következni, sőt már úgy tekintjük, minthabe is következett volna. így állandóan növekszik félelmünk, aggodalmunk, míg végül másra már nem is gondol- lünk. Szerencsére ugyanezt az eljárást tudatosan is alkalmazhatjuk az ellenkező irányba, és a jó bekövetkezését ugyanilyen fokozatosan mind biztosabbra vehetjük.) Természetesenfelmerülitt a kérdés, hogy mi lesz, ha amit már
