A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-06-01 / 6. szám

14

kisebb volt. Tehát a papot valami módon meglopták. Ez annál jobban kitűnt abból, hogy úgy látszik becsületes felesek is akadtak és azoktól többet kapott a holdbéli átlagot illetőleg. Csak azt nem tudták megérteni, hogyan történik a meglopás, mert csősz is volt, meg a felezésnél személyesen ott volt. De lassan erre is fény derült.

Kukoricatörés előtt egyik felese sötét éjszaka idején kiosont a pap-tagba és a legszebb csövekből, ritkásan, hogy feltűnő ne legyen, megtört magának néhány zsákkal. Javában el volt foglalva a művelettel és nem vette észre, hogy a szomszéd földben egy másik feles is nagybanheréli a krumplit és ritkítja a répát. A krumpli bokrok alját kikaparta, alányúlt és a legnagyobb burgonyát kiszedi. Ebből is össze lehet szedni néhány zsákkal, úgyszintén a répából is, ha nem is annyit. De a szomszédra rájött a tüsszentés a hűvös éjjeli levegőben és nem volt az az emberi erő, mely megállíthatta volna. A kukoricát szedő szomszéd erre annyira megijedt, hogy még a zsák is kiesett a kezéből. Egy darabig moccani sem mert. De a mozdulatlan várakozásban mentő ötlet buggyant fel agyában. A szomszéd nem szólhat semmit, mert ha szól, én is szólok, oszt mindketten benne vagyunk a pácban. így hát bátorságosan fel is kereste krumpli-he- rélő szomszédját, ahogy ezt a műveletet nevezték. Meg is egyeztek, hogy őrzik a titkot mindhalálig. Elvégeztékaz éjszakai munkát. Most csak egy probléma maradt. A csősz. Hogy meg ne fogja őket szállítás közben.- Ne félj komám, - mondja a kukoricás, - az ugyannem árthat nekünk. Nem mer az megfogni!- Mán hogy érted? - kérdi a krumplis.- Hát csak úgy, mer’ ü is lopja a papot.- Asztat oszt mán nem hiszem. Mer’ templomos ember az öreg. Ilyent nem tesz, - vélekedik a krumplis.- De biz’ én magam kaptam rajt! Oszt csak azér’ nem szóltam, mer’ gondottam, így neki is be lesz kötve a szája, ha engem meg tanál fogni...- Hát igaz, kéz kezet mos, - mondja a krumplis.- Csak a Gyuri kocsis meg ne neszelje, mer’ az nagyon után- járós ember, no meg a papunk belső embere, - mondja a kukoricás.- Attól ne tarts. Oda van a pappal bérmálásra, oszt nem gyün- nekhaza. Kiszagultam én ezt előre!

így hát a tolvajokat ugyan meg nem fogták, de a tényen nem lehetett változtatni, hogy ebben az esztendőben is a felesek 70 százalékánál a megosztott termés nem ütötte meg, sőt nagyon is alatta