A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
5 győzhetjük le a magunk erejéből, hanem egyedül és kizárólag természetfölötti segítséggel. Sokan szemére vetik a kereszténységnek, hogy nem bír megbirkózni a kor áramlataival, nem bírja legyőzni ellenségeit. Sokan el akarnak tőle fordulni, mert azt mondják, hogy a kapitalizmus barátja, a kapitalisták pedig demokratikusnak mondják; a béke rajongói azt állítják, hogy az egyház az oka a háborúknak, a háborús uszítok pedig elfordulnak tőle, mertő szerintük mindig csak a békét, a sze- retetet prédikálja. Ezek az ellentétes állítások bizonyítják, hogy az egyházat sem egyik, sem a másik irányban nem lehet vádolni. Az egyház az igazság alapján áll és onnan semmiféle kor áramlat el nem tántoríthatja. Az azonban igenis lehetséges, hogy az egyház egyes tagjai megfeledkeznek arról, hogy csakis felülről jövő erő képes őket az igazság alapján megtartani. Hol ide, hol oda hajolnak tehát a kor áramlatai szerint és természetesen tévedésbe is eshetnek. Ezértfontos, hogy újra meg újra eszünkbe juttassa a Pünkösd a felülről jövő erőnek feltétlen szükségességét, hogy ez árasszon el bennünket és képesítsen a szilárd kitartásra az igazság mellett. Az egyház maga, minthogy a Szentlélek állandóan vele van, erős, de tagjainak is állandóan összeköttetésben kell lenniük ezzel a belső Erővel. Amikor a világ azt mondja, hogy az egyház elvesztette az erejét, téves állítást kockáztat, mert az egyház egyik-másik tagja még nem az egyház és ha ezekben megmutatkozik valami gyöngeség, gyávaság, ez csak azért van, mert önmaguk kapcsolják ki magukat az egyház örök erőforrásából, a Szenti élekből. Az apostol mondja: - Mindenre képes vagyok abban, aki engem erősít. - Ezt mindenkimondhatja, ez az erő mindenkinek rendelkezésére áll, csak akarnia kell! Jöjj el tehát Szentlélekúristen! A HÍZELGŐK V. Sixtus pápa (XVI. század) környezetében állandóan akadtak olyanok, akik folytonosan hízelegtek neki. Egy napon bosszankodva szólt hozzájuk: — Jobb, ha az ember egy hollóval kerül össze-, mint egy hízelgővel. — Miért, Szentatyám? — kérdezte egyikük. — Mert a holl'ó csak a holtakat eszi meg, míg a hízelgő az élőket. T
