A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
14 nak a gyónta tó ja és arra kéri, adjon neki vallás-oktatást. Az abbé mindjárt látja, hogy ez a férfi az Istent szomjazza. Meggyóntatja és mindjárt elküldi áldozni. A megtérés után teljesen átalakul ez az ember, aki csupa tűz; Istennek és testvéreinek szeretet-szolgálata lesz egyedüli ambíciója és ebben a törekvésében is a maximumot akarja megvalósítani, mint mindenben. Később ezeket írja egyik barátjának:- Mihelyt hittem, hogy van Isten, attól a pillanattól kezdve megértettem azt is, hogy egyedül érte kell élnem; szerzetesi hivatásomat is megtérésem pillanatától számítom; Isten olyan nagy! Charles de Foucauld tehát trappista (1890-et írnak) a szíriai Akbes-ben. Egyre inkább a názáreti életet akarja utánozni. Három hónappal megérkezése után azt állapítja meg, hogy nem elég szegény. Nem olyan szegény, mint ott a marokkói sivatagban; nem olyan szegény, mint Jézus Názáretben. Azt szeretné, ha házuk szegényebb lenne. Igaz, a priorátus húsz szerzetese egyénileg szegény, de maga a közösség nem; birtoka van, alkalmazottakat fogad. Marie-Al- béric testvérnek is útépítő munkásokra kell felügyelnie. Egyik ismerősének, Henri Duveyrier-nek írja: - Szeretem a mi Urunk Jézus Krisztust, bár szeretetem nem elég erős; dehát mégiscsak szeretem Ót és nem tudom elviselni, hogy életem más legyen, mint az Övé; nem lehet kényelmes és megtisztelt az én életem, amikor az Övé kemény volt és a lehető leginkább megvetett. Marie-Albéric testvérnek az sem tetszik, hogy annyira megkülönböztetik a papokat és segítő-testvéreket. Ez is ellene mond Názá- ret szellemének. Márpedig elöljárói arra gondolnak, hogy belőle is papot képeznek és majd az Akbes-i ház priorjává teszik meg. Amikor 1897-ben kilép a trappistáktól, egyedül azért teszi, hogy hűségesebb legyen a názáreti élet szelleméhez. Kettős fogadalmat tesz:- az örök tisztaság fogadalmát és az örökös szegénységét; arra kötelezi magát, hogy sohase fogad el tulajdonul vagy használatra többet, mint amennyivel egy szegény munkás rendelkezik. - S most egyenesen Názáretbe költözik. Három évet tölt itt 1897-től 1900-ig. A klarisszák egyik kolostorában háziszolga; bevásárló és mindenes. Egy kis kerti fészerben lakik, ahová a szerszámokat rakják be. Hu- velin abbénak így számol be életéről: - Kék munkásruhámban itt megtaláltam azt, amit a trappistáknál kerestem, faházikómban, a Kla- risszák tabernákulumának közelében, napjaimat munkában és imádságban töltöm. Mindenem megvan itt, amit nyolc év óta kerestem. Világos, hogy a jó Isten készítette számomra ezt a helyet itt Názáretben, amely régóta szemem előtt lebegett. Ez valóban a mi Urunk rejtett életének utánzása a rejtettségben és szegénységben. - Ká-
