A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

5

nekünk a mennyországot, az életet, a feltámadást!

Jézus feltámadása nemcsak remény nekünk, hanem bizonyos fokig már ezen a földön is boldog beteljesedés. Hiszen nekünk, akik benne hiszünk s őt szolgáljuk, nem is kell a mennyországig várnunk, hogy természetfeletti, örök életünk legyen. Mi már itt a földön bírhatjuk s élvezhetjük a kegyelemnek s istenfiús ágnak titokzatos, halhatatlan életét, azt, amelynek a túlvilági mennyország már csak ki- fejlése és betetőzése.

Az Apostol arra int, hogy mi is feltámadtunk Krisztussal, s azért nekünk is az élet újdonságában kell járnunk; Mi ez az új élet? A kegyelem élete, a lélek természetfeletti virágzása az istenfiúság verőfényében...

Húsvét a feltámadás ünnepe s nemcsak az Ur teste feltámadásáé, hanem az ő igazságáé is. A sírból az Üdvözítővel együtt feltámadt az ő szavának legyőzhetetlen ereje is. A feltámadás végleg leálcázta Krisztus ellenségeit, ellentmondásaikat, vádjaikat, hamisságaikat; napfénynél ragyogóbb tündöklésben mutatta be az ő istenségét. A kereszténység főleg a feltámadás bizonyosságán alapul, Szent Pál szerint. Ezen kell alapulnia a kereszténység mai diadalának is. Csakhogy ehhez az kell, hogy a feltámadás ténye eleven valósággá érlelődj ék bennünk, a katolikus tömegekben, a hitvédelmi művelődés és a hitéleti fejlődés révén.... ("Az Örök Elet Igéi", IV. k.)

BOTRÁNKOZÁS NÉLKÜL

Az evangéliumoknagyszerű jelenetei között is egészen kiváló az, mely az e m m au s z i tanítványok esetét örökíti meg. Bizonyos korlátoltság és rövidlátás fogja el a tanitványok lelkét, amikor hallják a hírt: a názáreti prófétát kivégezték. Pedig ezt lehetetlennek tartották. Hiszen O betegeket gyógyított, halottakat támasztott és íme, mégis! A legválságosabb pillanatban elhagyta minden ereje. Beborult hát lelkűk ege és otthagyták a várost, melynek minden köve e szomorú csalódásra emlékeztette őket.

0, ti balgatagok és késedelmes szívűek! - hangzik hozzájuk az