A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
41 ROIIELETKEPEK Orbán Miklós, S.J., Róma XXXVII. A Vatikáni titkos levéltár Egy korábbi alkalommal a Vatikáni Könyvtárba látogattunk el, most nézzünk kissé körül a Vatikáni Titkos Levéltárban. Ma is olvasható ez intézmény hivatalos nevében a szó, hogy "titkos", de XIII. Leó óta bárki tudós megfelelő ajánlással kézhez kaphatja azokat a dokumentumokat, amelyek készülő munkájához szükségesek. V. Pál pápa alapította ezt az archívumot, hogy benne az egyetemes egyház kormányzásával kapcsolatos iratokat megőrizzék. 1612. óta gyűjtik ebbe a levéltárba a szentszék aktáit. Ez azonban nem jelenti, hogy korábban nem gondoskodtak volna intézményesen a pápai iratok archiválásáról. A legősibb időktől kezdve, a pápák féltő gonddal őrizték meg a vértanúk leveleit, pörük iratait, a zsinatok határozatait, általában mindazon okmányok másolatait, amelyek az egyetemes egyház római hivatalában készültek. Ezek gyűjteménye alkotta a pápai Chartariumot, vagy más néven a Római EgyházScri- niumát. Ez a scrinium a VII. század közepén a pápák lateráni palotájában volt; később a Palatínus mellé került. De ennek az ősi levéltárnak is az lett a sorsa, ami az első pápai könyvtáré volt; az ezredforduló viharaiban teljesen elpusztult. Csak egy-két darab maradt meg belőle, mint pl. I. Ottó bíbor-okirata, VII. Gergely lajstroma. A XIII. század végén III. Ince pápa elrendelte, hogy a jövőben minden okiratot gondosan iktassanak és archiváljanak. De ez a rendszeres gyűjtemény is sokat szenvedett. Hurcolták Franciaországba, Olaszországba, a félszigeten egyik városból a másikba. V. Károly fosztogató zsoldosai is rátaláltak a Vatikáni levéltárra, ki is rabolták; a XVIII. század végén a francia megszállók is megdézsmálták. Rendes helye még békeidőkben sem volt; hol itt, hol ott találtak ide
