A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
34 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK Lehet-e egy szárnnyal repülni? Mindenki azonnal megadhatja a választ erre a kérdésre: nem lehet! Olyan madár nem volt, nincs és nem lesz, amelyik csak egy szárnyának használatával tudna repülni. Ugyanúgy, ahogyan csak egy lábbal nem lehet járnunk! Bármennyire nyilvánvaló ez az igazság, a Szentséges Atya mégis azért imádkoztát minket ebben a hónapban, hogy lássuk be, - mégpedig nagyon mélyen!, - hogy lelkünk szárnyalása Isten felé a "lelki élet" által, lehetetlenség, hacsak egy s z árnnyal akarunk repülni. A lélek két szárnya. Amióta létezik keresztény "lelki élet", vagyis az egyház elindulása óta, minden lelki tanító egyöntetűen hirdette azt, hogy Isten két "szárnyat" adott a lelkűnknek, hogy azok segítségével repülhessünk Ofeléje; az egyik az imádság, a másik a bűnbánatos vezeklés szellemével áthatott lemondásos ö n - fegy elmezés. Olyan öntudatos és lelkiségre törekvő' keresztény nincs, aki tagadná az imádság szükséges voltát. Elméletileg az önfegyelmezés szükséges voltát se tagadja senki, gyakorlatilag azonban nagyon sok kereszténynek az életéből hiányzik. Es ezért nem tud a magasba szárnyalni. Nem bír megszabadulni rossz szokásaitól, szenvedélyeitől, az életben folyton mutatkozó rendetlenségek forrásaitól. Mivel a mai elvilágiasodás, kényelemszeretet, élvezet-habzsolás, a minden korlátozástól mentes "függetlenség" szelleme minket is a maga ellenállhatatlan bűvkörébe von, Szentséges Atyánk nagyon időszerű és nagyon az egyéni életünk megszentelését célzó imaszándékot sürget, amikor azért a nagy kegyelemért könyörögtet minket, hogy "ismerjük föl a vezeklést és a lemondásos önfegyelmezést,mint a keresztény élet szerves tartozékait". A Zsinat szava. A zsinat teljesen tudatában volt annak, hogy Jézus szavai ma is változatlanul érvényben vannak; "Aki utánam akar jönni, tagadja meg
