A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
32 én vagyok. - (János 14, 1-4.) És az Ő ajkáról fogjukhallani majd a végleges meghívást is; - Jöjjetek Atyám áldottál! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. (Máté 25, 34.) Bármily hihetetlennek hangzik is, világos tanúbizonyságait láthatjuk tehát annak, hogy nagyon nagyra kell becsülnünkmagunkat, mert Isten remekművei vagyunk, kiket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, fiaivá fogadott és titokzatos módon részesített saját isteni természetében és életében; akiknek kívánságát örömmel teljesíti; akikkel együtt akart maradni mennybemenetele után is, hogy isteni életük fenntartója, táplálója legyen, s akiket meghívott magához az örök boldogságba. Ugyancsak érdemes felfigyelni arra a fontos körülményre is, hogy nem képességeink miatt becsül ily nagyra minket Isten, és nekünk sem ezek miatt kell nagyra becsülnünk saját magunkat és felebarátainkat. Sőt még erényeinknek sem tulajdoníthatjuk ezt, és bűneink sem oltják ki Istennek irántunk érzett nagyrabecsülését és szerete- tét. Hiszen, mint Sz. Pál figyelmeztet rá minket: - "mikor mégbű- nösök voltunk, Krisztus meghalt értünk". (Róm. 5, 9.) Es szentségei közül is háromnak az a szerepe, hogy a bűnből életre keltsen minket. Ezért mindaddig, míg ezen a földön élünk, nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer is kész megtisztogatni minket a bűn szennyétől, és tőlünk is elvárja, hogy ugyanily készséggel bocsássunk megfele- barátainknak is. Isten a halálunk utáni pillanatra halasztotta megítélésünket, és tőlünk pedig azt kívánja, hogy itt a földön szintén ne ítéljük el és ne vessük meg legbűnösebb felebarátunkat sem. Csak ha a végső megátalkodással pozdorjává zúzzuk Isten remekművét, és úgy kerülünk eléje az ítéletre, akkor fogkihajítani minket a pokol szemétdombjára, mint ahogy a művész is a szemétbe dobja az összezúzott szobrot, bármily értékes volt is az előtte. (A Gehenna tüze, amit az Úr Jézus említett a jeruzsálemi szeméttelep volt, ahol a kidobott dolgokat elégették.) A Szentírásnak itt említett alapvető tanítására alkalmazhatjuk azokat a szavakat, amelyekkel az Úr Jézus a hegyi beszédet befejezte: - Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de ez nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
