A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
22 evangéliumukban, ami "csodagyermekké" tenné Őt olvasóik szemében. Mindössze egy esetet említ fel Sz. Lukács. (Neki köszönhetjük különben is a legtöbbet Jézus gyermekkorára vonatkozólag.); - Mikor Jézus tizenkét esztendős lett, ő is elzarándokolt szüleivel Jeruzsálembe. Az ünnepek végén azonban hirtelen nyoma veszett. Szülei először azt hitték, hogy valahol a rokonoknál lesz, ezért nem nagyon nyugtalankodtak miatta. De amikor éjszakára se került elő, aggódni kezdtek érte. Kérdezősködtek itt is, ott is, de mindhiába. Mit volt mit tenniük, vissza kellett fordulniuk Jeruzsálembe. Végre harmadnapra megtalálták az isteni "szökevényt". A gyermek Jézus ott ült Izrael tudós férfiai és papjai között. "Hallgatta és kérdezte őket", mint a krónika mondja. Azok meg magukon kívül voltak azálmélko- dástól értelmes és okos feleletei hallatára. Mikor szülei ezt látták, igen meglepődtek. Hát még, midőn fiúk feleletét hallották: - Hát nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem ?! Szent Lukács csakis Máriától tudhatta meg ezeket a kedves jeleneteket Jézus gyermekkorából. A szerető anyaszív hűen megőrizte ennek a titokzatos gyermeknek emlékét. Főleg azokat a mozzanatokat nem tudta elfelejteni, amelyek valami ellenállhatatlan erővel hatottak rá. A kinyilatkoztatás erejével. Amikor szemtől-szemben állt az ég titkával; Istennel. Annyira szemtől-szemben, hogy nem értette az egészet. Sz. Lukács nemis mulasztja el minden egyes -alkalommal külön megemlíteni; az angyal híradásánál, a pásztorok látogatásánál, Simeon jóslatánál és most a tizenkét éves Jézus válaszánál: - De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani... - Nem értették, de azért egy percig sem kételkedtek benne. Hitük egypillanatra sem ingott meg emiatt. Különösen Mária fogékony szíve érzett mélyen. Abrahám legigazibb leánya volt, mert senkinek sem volt nagyobb hite az ő hiténél. Mária hitt, akárcsak Abrahám, egész egyszülött Fiának föláldozásáig. Hite semmivel sem volt kisebb ésköny- nyebb, az utána következő hívők millióinak hiténél. - Anyja szívébe véste ezeket a szavakat és dolgokat, - jegyzi meg az evangélista. Ebben a rövid megjegyzésben minden benne van. Mária titka ez a mondat... Ki ez a titokzatos Gyermek, akit még tulajdon anyja sem ért? Mintha a régi emlékezés visszhangja lenne mindez Máriában, miközben Lukácsnak elmeséli Fiának gyermekkorát. Szinte hallani véljük, amint újrameg újra félbeszakítja elbeszélését: - Nem, akkor még nem értettem mindezt. De most látom, hogy ennek így kellett történnie...
