A Szív, 1968 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
17 Ez a győzelem azonban nem volt könnyű számára; Jeromos elismeri, hogy annak az alapos lelki képzésnek köszönheti elsősorban, amelyben katolikus szülei otthonában gyermekkorától részesült. Ko rán szívébe oltották Isten szeretetét és a vallásos célkitűzéseknagy- ra becsülését. Ifjúkorában azon álmodozott, hogy pap lesz. Denem volt biztos benne, hogy képességei megfelelőek erre a pályára. -Ha Isten akarja, hogy pappá legyél, az leszel - mondotta neki anyja, hogy eloszlassa aggodalmát. Mikor megkezdte középiskolai éveit, mindennap ministrált a közelükben lévő templomban. Iskola után pedig a sportpályán lehetett találni. Gyors egymásutánban két megrendítő szerencsétlenség sújtotta a családot. Testvére vízbe fulladt, röviddel utána pedig apja vonatszerencsétlenség áldozata lett munka közben. Szomorú napok voltak ezek a család számára, de egyben mindnyájuknak alkalmat adtak arra is, hogy megújítsák Istenbe vetett hitüket és bizalmukat. Ez a hit képesítette őket az élet folytatására. Az anya munkába állt, hogy a családot eltartsa. Másik testvére és Jeromos alkalmi munkákat, vállalt a tanítás után. Jeromos minden szabadidejét a sportnak szentelte, amelyet any- nyira szeretett. Oly pompás eredményt ért el csapatában, hogy meghívták őt a "Vörös Harisnyások" csapatába, hivatásos játékosnak. Néhány napos megfontolás után azonban ő visszautasította a jó fizetést ígérő ajánlatot és inkább az egyetemi tanulmányok megkezdése mellett döntött, amely papi hivatására készítette volna őt elő. Néhány hónappal az egyetem megkezdése után az ónban családja oly nagy anyagi nehézségek közé jutott, hogy félbe kellett szakítani a tanulást, s munkába állt ő is. Sporttanár lett egy ifjúsági központban. Már az egyetem megkezdésekor jelentkezett egy kis bénulás lábában, de ő ezt nem vette komolyan. Egy év múlva azonban tragikus hirtelenséggel jelentkezett a betegség. Összeesett egy baseball meccs közben. Hordágyon kellett hazavinni. Amikor nemsokára rá az őt megvizsgáló orvosok kimondták a lesújtó véleményt, nem vette komolyan szavukat. El sem tudta volna képzelni, hogy ő, aki annyit sportolt, ezentúl az ágyhoz legyen szögezve. - Ne aggódj, anyukám!, - mondotta. - Három hónap alatt úgy kiheverem ezt, hogy megint egészséges leszek! - Biztosra vette, hogy így is lesz! A három hónap elmúlt. Állapota rosszabbodott, ahelyett, hogy
