A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
28 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK VIETNÁM EGYHÁZA A legutóbbi tíz év alatt kevés államról esett annyi szó a világ- politikában és a szenzáció-éhes napilapokban, mint az aránylag kicsiny Vietnámról. Főleg amióta egy, méreteiben és könyörtelenségében folyton növekvő belháború fokozza fölfelé a szegény vietnámi népnek amúgy is már emberfeletti megpróbáltatásait, kínlódásait, égbekiáltó nyomorát. Kétfelé vágott állam. Az 1954-ben kötött fegyverszünet két részre osztotta Vietnámot. Az északi rész a kommunisták kezére került. Ez 1955-ben "barátsági" szerződést kötött vörös Kínával. A fegyverszüneti megállapodás megengedte, hogy akik északról az állam déli felébe akarnak költözni, megtehetik; és délről is bárki az északi részbe telepedhetik át. Nagyon kevesen költöztek a déli részből az északiba, északról délre azonban a menekülők valóságos népvándorlása indult meg. A legenyhébbbecslés szerint is 860 000-re teszik azok számát, akik a "népidemokrácia" területéről Dél-Vietnámba menekültek és szabadságuk érdekében minden földi vagyonukról lemondtak. A menekülők közül 650 000 körül járt a katolikusok száma. Eszak-Vietnám. A kereken 17 millió főnyi összlakosság közül a katolikusok száma 700 000 körül jár. Az 1946-ban lefektetett alkotmány írásban kijelenti ugyan az állam és egyház különválását; a valóságban azonban, mint egyéb kommunista államokban, minden vallást, főleg a katolikust, tervszerűen, szívósan, könyörtelenül üldözik és elfojtására törekszenek. A kormányon lévő kommunista párt mindenáron a marxista ateizmust akarja a vallások helyébe ültetni. Ugyanakkor a kormány módfelett ügyel arra, hogy a vallásüldözést illetőleg semmiféle hír ki ne szivárogjon. És ez nagyobbára sikerül is nekik. Alig tudunk valamit az egyház sorsáról. Annyi mégis kiszivárgott, hogy a hívek