A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
15- Most látom, - mondotta - hogy az embernek milyen kevés is elég. Mennyi időt, erőt elpazaroltunk annyi hiúságra, fölösleges dologra, aminek elvesztésére egy pillanat elég. Isten nem ver bottal... Ha feleannyit fordítottunk volna az Úristenre... ! Megérdemeltük, hogy Isten így bánjon velünk, felforgassa bálványainkat... Benne ismertem meg atisztító, az ítéletet engedelmesen vállaló szenvedést. A világ folyásában nem lát őrült zavart, hanem meglátja Isten rendjét, útmutatását, szigorú feddését és javítását. Nem tusakodik. A csalódás megtisztítja lelkét a hiúság salakjától, s a tömérdek szenvedésben is gyöngyöt talál: a büntetést leróttam, a leckét megtanultam, okosabbnak kell lennünk, a figyelmeztetést köszöni, kezdjük hát az új életet. Az a posto I i szenvedés. Emile Bauman ír egy édesanyáról, aki hosszú évek szenvedéséből december 8-án hirtelen meggyógyul Lourdes-ban. Bizonyos idő múlva azonban visszaesik betegségébe. Fia el akarja ismét vinni Lour- des-ba, hogy a Boldogságos Szűz meggyógyítsa édesanyját. A jó anya beleegyezik fia gyengéd kérésébe, de okosan megmondja elutazása előtt a felfogását:- Igen, elmegyünk, de nem úgy, mint a betegek, akik az egészséget keresik ott... Emlékszel Soubirous Bernadette élettörténetére? Mindig meglepett egy részlet: asztmás volt és egyetlen egyszer sem ment csodát kérni a forráshoz, amelyet pedig maga fakasztott. Én nem vagyok szent, mint ő, de a lourdesi barlang előtt is így fogok szólni a Szeplőtelen Százhoz: Te visszaadtad egészségemet, ma ismét elvetted tőlem. O, Mária, nagyobb ajándékot adsz, amikor elveszed, mint amikor visszaadod... - Te fiam, azt gondolod, hogy többet ér cselekedni, mint szenvedni. Nos, hát nem látod? Számomra nincs jobb dolog, mint föláldozni magamat. Nagyon sok lélek bűneit és fájdalmait hordozom magamban és nagyon keveset fogok szenvedni ahhoz, hogy jóvátegyem őket... / Emile Bauman hősében megismertük az apostoli szenvedést. A jó asszony egyszerű gondolkodásával többet megértett a szenvedésből, mint a bibliai szántóföldben a rejtett kincset, a nagyszerű lehetőséget, hogy az Isten kezéből engedelmesen elfogadott szenvedés, becsületes és áldozatos munka olyan nagy érték a Teremtő előtt, hogy azért erőt, ösztönzést, kegyelmet tudunk kiérdemelni - mások számára is, - ahogy Sz. Pál mondotta: "Örömest szenvedek értetek, s kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedésének
