A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
25 AZ IGAZI ÉDESANYA (Egy szülésznő naplójából.) Egy erdész család már hosszú idő óta nagy aggodalomban élt a fenyves erdőben. Az erdészné vesegyulladást kapott, aminek kezdetben nem tulajdonított nagy jelentőséget. Nem is volt sok magára vesztegetni való ideje öt gyermeke mellett. A legidősebb, a 13 éves Berta, mindig csak húzódozott a házimunkától és amit megcsinált, abban nem volt sokköszönet. Kifuttatta a tejet, a krumplit víz nélkül tette a tűzre és hasonló nemtörődömségével sok gondot okozott édesanyjának. Ha csak tehette, elment hazulról, hogy ne kelljen segítenie. Esőben, hóban édesanyja ment keresésére és sokszor az iskolába is eléje ment. így azután az erdészné vesegyulladása mellé tüdőgyulladást is kapott a hideg, csípős időben. Végre orvoshoz fordult. A közeli orvos, amikor látta, hogy az erdészné három hónapos terhes is, kórházba akarta utalni, hogy a magzatot elvegyék. Úgy sem tudja világra hozni gyermekét, gondolta az orvos. De az erős asszony ebbe nem egyezett bele. Férjének állandóan mondogatta: - öt gyermekük mellett a hatodik is elfér. Jut neki is kenyér és fel tudjuk majd nevelni. En nem engedem elvenni idő előtt ezt a gyermeket. A férj aggódva válaszolt: - Mi nem a gyerek ellen vagyunk. Szeretjük majd, de mi lesz, ha te meghalsz. Nem jobb, ha most a kicsi hal meg? Mi lesz a többi gyerekekkel anya nélkül?- De ki biztosít, hogy nem fogok meghalni amikor a kicsit elveszik? - kérdezte az anya. - Gondolj a kocsmárosnéra, akitől az orvos tanácsára a magzatot elvették és belehalt a műtétbe.- No, ez csak ritkán fordul elő, - mondta az erdész, - miért történne meg éppen veled? Nagyon sok asszonyt ismerek, akiknél a terhességet háromszor-négyszer is megszakíttatta az orvos és ők mégis egészségesek. Bárén is sokszor gondoltam arra, ha van erejük és tehetségük egész éjjel táncolni és mulatni, síelni, akkor a gyermek kihordására is lehetne erejük? Dehát én nem vagyok orvos.- Nézd, János. - Amíg a szívem alatt hordom, baj nem éri.
