A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
10 föltételeit is. A missziók irányítóinak legyen gondjuk arra, hogy az ismeretterjesztés összes korszerű eszközeivel (sajtó, rádió, televízió, mozgóképek) tájékoztassák a híveket az egyház misszióstevékenységéről; minél jobbanfogják a hívek ismerni a missziókat, annál készségesebben megteszik majd a maguk részét Isten Országának kiépítésében. Az egyházközségek (plébániák) is, egyházmegyék (püspökségek) is legyenek nagylelkűek; ne szorítkozzanak csupán saját szükségleteik fedezésére, hanem terjesszék ki szeretetüket a misz- sziósterületeken élő testvéreikre is. Ebben a vonatkozásban igen hatásosnak bizonyult az, hogy az egyházközségek személyes kapcsolatba lépnek valamelyik missziósterület hithirdetőivel, vagy kifejezetten "adoptálnak" valamilyenmissziós-egyházközséget, az itthoni egyházmegyék pedig valamilyen missziós-egyházkerületet. A püspökök el kötelezettsége. Krisztus missziósparancsa elsősorban a püspökökre ró kötelezettségeket; nemcsak saját egyházmegyéjük híveinek szolgálatára, hanem az egész emberiség üdvösségének előmozdítására szentelték őket az apostolok utódjaivá. Mivel az egyes egyháztartományoknem önjogú, független lények, hanem szerves részei az egyháznak, amelynek küldetése az egész világra szól, minden egyes egyház tartománynak nem szabad annyira csaka maga érdekeinek szolgálatába merülnie, hogy szem elől tévessze az egész egyház érdekeinek előmozdítását. A püspökökre háramlik elsősorban a kötelesség, hogy saját egyházmegyéjükben gondoskodjanak a missziós-érdeklődés ébrentartásáról és fejlesztéséről. A betegeket buzdítsák arra, hogy szenvedéseiknek óriási kegyelmi tőkéjét érvényesítsék a missziók javára. A püspöknek kell melengetnie a missziós hivatásokat; neki kell előmozdítania a hívek körében a különféle "pápai missziós egyesületeket"; ezeket elsőbbség illeti meg egyéb missziós-szervezetekkel szemben. Ha vannak olyan egyházmegyei papok, akik vagy rövidebb időre, vagy esetleg egész életükre szólóan missziósmunkára szeretnék szentelni magukat, a püspök ne legyen szűkkeblű az illető papok elengedésében. Missziós lelkűiét a papokban. A zsinat felfogása szerint a papoknak is meg kell érteniük azt, hogy hivatásukból kifolyólag a missziók ügyét is elő kell mozdítaniuk, vagyis hogy közvetve nekik is misszionáriusokká kell lenniük. Ezt főleg azzal fogják megvalósítani lelkipásztori életükben, ha híveikben
