A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
7 Itt a firenzeiek nemzeti templomában a tiroli betlehem anyaga kő. Praktikus, évről évre nem okoz új gondot, de sem szépnek, sem érdekesnek nem mondható. Ennek ellenére sok gyertya ég előtte. Amint a gyertyafényben benyomásunkat noteszünkbe feljegyezzük, egy göndörhajú nebuló áll elénk és mintha a televízió riportere lenne, faggatni kezd, hogy tetszik-e a betlehem, nekünk otthon milyen van, mert nekik, mármint a szomszédban lakó nagymamának igen kedves kis betleheme van: "tanto carino, tanto carino" ismétli és a fogadalmi gyertyák közül kiemeli az egyiket, amely már lassan a végét járja és elindul a kapu felé. Otthonosan mozog, látszik, hogy a plébánia gyerekcsoportjához tartozik. De mégis megkérdezzük: - Dove la porti? - Hová viszed? Válaszul kicsit felüti az állát és szisszent a nyelvével, mintha csak azt mondaná: - Vak talán kend, hogy nem látja... nincs gyufánk... - Se neki, se nekünk, de senki másnak nem jutna eszébe, hogy a nagypapa másról is rágyújthatna ünnepi rövid szivarjára, mint fogadalmi gyertyáról. Nahát a kis Jézus sem haragszik érte. A gyertyával abba a szűk lakásba a karácsonyi öröm melegét is bevitték és ez a fontos. A piarista rendfőnökség szerény kis templomában, a San Pan- taleonéban, az Abruzzók egyik szakadékénak a szélére állították a kis Jézus jászolát. Rómától 150 kilométerre a Nemzeti Park közepén rohan mély kanyonjában a Sagittario. A szakadékkal mélyre hasított völgy felett kétezer méternél magasabb csúcsok őrködnek. Egy meredek sziklafok repedéseibe eresztette gyökerét a falu, Villalago. Bokátgyötrő köves út kapaszkodik a törpe fenyők között, magasság és mélység ijeszti lépten-nyomon az idegent. A pásztomép azonban ebben a kővilágban otthonosan érzi magát. Lám, milyen fürgén ereszkednek le a meredek hegyoldalon, hozzák ajándékaikat; a sajtot, az édesturót, a kecskegidát. Egyik lompos fehér komondoruk is a nyomukban kullog, a többi fönt maradt a szállásnál, hogy megérezze a farkasnak, vagy a lopakodó medvének a szagát. A kis Jézus édesde- den alszik ebben az abruzzoi betlehemben és előtte a gyerekekédes- deden hallgatják, amint édesanyjuk az első karácsony nagy eseményeit fölidézi. A Jézus Szívéről nevezett Miasszonyunk templomában a Szentcsalád viszont egy fennsík közepére került. A bársonyosan fekete égen a hold élesvonalú sarlója vándorol. A körbefutó hegylánc sejteti, hogy itta mélységes csend mélységes misztériumot rejt magában. A Bölcsességkönyvéneka szavai jutnak az eszünkbe, úgy, amint azokat az egyház karácsony nyolcadában ismételgeti; "Míg mély csöndbe merült a mindenség és az éjszaka útja közepén tartott, mindenható
