A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

27

képére van teremtve. Az ember viszonya Istenhez, mint Atyánkhoz, annyira szorosan egybekapcsolódik a viszonnyal embertársainkhoz, mint testvéreinkhez, hogy az írás szavai szerint; "Aki nem szeret, nem ismeri Istent". (I.Ján.4, 8.) (Az említett "Nyilatkozat" 5. pontjának bevezetése.)

KÉRDEZTÉK:

Elhunyt szeretteink tudnak-e arról, hogy mi a sorsunk itt a földön? Például: boldogult édesanyám tud-e "lenézni" rám és őrköd- nif fölöttem, vagyisarra indítani, hogy életem olyan legyen,amilyennek ő szeretné látni?

FELELÜNK:

Ebben a sokat vitatott kérdésben az egyház még soha nem tett olyan hivatalos tankijelentést, amely teljes bizonyosságot hozhatna számunkra. Az, amit biztosan tudunk az elhuny tak leikéről, mindössze annyi, hogy van öntudatuk, működik az emlékezőtehetségük és hogy az égben színről-szíhre szemlélik Istent.

A hittantudósok többsége azt tartja, hogy a mennyországba bejutott lelkek tudják a földön történő dolgok közül azokat, amelyek őket érdeklik. így tudják azt is, hogy szeretteik mit tesznek, hogyan élnek.

Nagy Sz. Gergely pápa, mint "magán"-hittudós (tehát nem egyházfői minőségbenhivatalosan döntve a kérdés felől), azt tartja, hogy a "szentek" (vagyis az üdvözöltek) mindenről tudomást vesznek, mégpedig azért mert magában Istenben látnak mindent.

A§uinói Sz. Tamás is lényegében ezt a tanítást teszi a magáévá, amikor annak a véleményének ad kifejezést, hogy az üdvözöltek lelkei az angyalokhoz hasonlíthatók; az angyalok viszont tudják, hogy mi történik itt a földön.

Könyörgöm; higgye azt, hogy boldogult édesanyja a mennyországból figyeli az életét és nagyon közbenjár Istennél, hogy ez az élet legyen mindenben Istennek tetsző élet. Mert kedves boldogult édesanyja kétségtelenül azt tartja tetszőnek, ami Istennek tetszik.